Az underground hiphop reprezentatív nagy műve az El-P-től Junglepussy-n át Shabaka Hutchingsig számos neves közreműködőt felvonultató lemez, aminek ráadásul sikerül egyéni hangot is kialakítania. Ez a kritika előszor a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Ő most a legszimpatikusabb jelenség a magyar hiphopban. A régit az újjal ötletesen keverő, magamutogatástól mentes, könnyedén virtuóz, irigylésméltóan önazonos Sisi hat szuper single és egy EP után november 24-én kihozta az első nagylemezét SISTAHOOD címmel, amit az Akvárium Nagyhalljában fog…
Saya Noé már bizonyította, hogy kompetens szerző és előadó. Második lemezén ennél jóval többet is elér. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Közel kétszáz feltörekvő rapper és trapelőadó vett részt a szeptember óta tartó McDonald’s Budapest Open Mic sorozat eddigi nyolc fordulóján. November 23-án az Akvárium KisHalljában Sisi is értékelni fogja a döntőbe jutott tizenöt versenyzőt. Pár héttel ezelőtt kérdeztük a tapasztalatairól.
Egy lemez, ami elvileg absztrakt kísérletezés, valójában viszont tele van drámával, érzelemmel. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Sivatagi blues, funk és jazz egy magyar-francia-angol triótól, ami túl jó ahhoz, hogy csak a jazzrajongókhoz jusson el. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
A tavalyi, Pripyat című albuma váratlan nemzetközi sikerén felbuzdulva máris új munkával jelentkezik a katalán Marina Herlop, akinek a zenéje valahol az akusztikus hangszerek teremtette tradícionális folk és az elektronikus effekteknek köszönhetően önmagából kifordított, avantgárd pop között…
Krúbi ma megjelent új lemeze nemcsak messze a legjobb albuma, hanem az újgenerációs magyar popzene egyik csúcsteljesítménye is, amelynek egyik fontos témája épp az elmúlt években végbement generációváltás. Tényleg egy új popzenei aranykorban élünk? Tart tőle, hogy túlnőnek rajta az utána jövők? És…
Húsz éve egyszerűbb volt középhaladó filmes ínyencnek látszani. A tematikus filmklubokban és kapcsoló füstös kocsmákban Jarmusch, Wenders vagy Almodóvar volt a téma, ha rajtuk kívül az ember ismerte a dán dogmások vagy mondjuk Takeshi Kitano nevét, fekete garbóra és kordbársony zakóra sem volt…
A tunéziai Azu Tiwaline a berber hagyomány ütőseiből, dubból és technóból alakította ki saját zenei nyelvét. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
