Sivatagi blues, funk és jazz egy magyar-francia-angol triótól, ami túl jó ahhoz, hogy csak a jazzrajongókhoz jusson el. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
Sivatagi blues, funk és jazz egy magyar-francia-angol triótól, ami túl jó ahhoz, hogy csak a jazzrajongókhoz jusson el. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
A tavalyi, Pripyat című albuma váratlan nemzetközi sikerén felbuzdulva máris új munkával jelentkezik a katalán Marina Herlop, akinek a zenéje valahol az akusztikus hangszerek teremtette tradícionális folk és az elektronikus effekteknek köszönhetően önmagából kifordított, avantgárd pop között…
A tunéziai Azu Tiwaline a berber hagyomány ütőseiből, dubból és technóból alakította ki saját zenei nyelvét. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Szalai Anna és Dorozsmai Gergő szintis zenét játszanak L.A. Suziként, de annyira, hogy abba még az eurodance is belefér. Vicces stílusgyakorlat, vagy annál több? Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Az angolszász zenei újságírók versenyt fanyalogtak Drake új lemezén, a Recorder kritikusa most nagyon a világ ellen van. Ez a kritika először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Holly Humberstone, a brit indie pop üdvöskéje jól ütemezett irányváltással a mainstreamre céloz: a Paint My Bedroom Black a pop ikonjainak nyomdokaiban jár. Ez az írás először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Visszatért Lukid és azt vizsgálja, hogy ma producerként miként formázná legkorábbi alkotói ötleteit. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
Egy ideje a klubzenében minden a nosztalgiáról szól, és most Kevin McAuley is ebben próbálgatja magát. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
Troye Sivan új stúdióalbumán a kilencvenes évekből guberált zenei alapokra ülteti a kortárs vallomásos popot, hogy aztán fordítson egyet az egészen. Ez a cikk először a Recorder magazin 109. számában jelent meg.
Boros Levente számos zenekarban dobol(t), a Qualitonsban, Amoebában vagy az Áron Andrást kísérő Black Circle Orchestrában. De amit szólóban csinál, az mindegyiktől különbözik. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.
