A Broken English Club álnév alatt a brit technoveterán Oliver Ho az indusztriál és EBM kilátástalan zónáit járja be immáron sok-sok éve. Ez a kritika először a Recorder magazin 123. számában jelent meg.
A Broken English Club álnév alatt a brit technoveterán Oliver Ho az indusztriál és EBM kilátástalan zónáit járja be immáron sok-sok éve. Ez a kritika először a Recorder magazin 123. számában jelent meg.
A keményvonalas rajongókat meglepetésként érhetik az éteribb hangulatok és finomabb elektronikus megoldások, az idén harmincadik születésnapját ünneplő Mogwai majd egy órás utazása tovább építi a zenekar legendáját. Az epikus hangzásukat úgy sikerül új irányokba vinni, hogy a rájuk jellemző komplex…
Az Aurora Terminalis a legjobb dolog, amit William Basinski és Richard Chartier eddig közösen csinált. Ez az írás először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Cold Gee a trapből indult, a műfaj lecsengésével pedig felszabadult a kreativitása, és egy sűrű, de laza lemezen bontakoztatja ki sokoldalú tehetségét. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Palya Bea lemezén névleg karácsonyi dalok szólnak, de van köztük kifejezetten pajzán is, meg szívbe markoló. A cimbalom-fúvósok-bőgő-dob kíséret olyan sokszínű, hogy el is felejthetjük, hogy ez „világzene”. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
A kisbetűs ünnepnapok ugyan nem akar könnyen csócsálható zenét játszani, mégis olyan fülbemászó dalokat írnak, hogy ők lehetnek az „öntörvényűen művészi, mégis könnyen szerethető” kategória következő befutói. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Az angol folk egyik legeredetibb hangja ezúttal mindennapi történeteket mesél el dalaiban, igaz, morbid fordulatokkal és villámként becsapó klarinéttal. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Hol a hangszerek vezetnek, hol az őket körülölelő elektronikus effektek more eaze és claire rousay közös albumán. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
„Dark New Age for the New Dark Age” – ez a 400 Lonely Things mottója. Ambient, amire egyszerre jellemző a könnyű lebegés és a sötétség. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
Jules Reidy látszólag össze nem illő dolgokból rakja össze a zenéjét: Autotune-os ének találkozik idegenszerű gitárral, búgó szintikkel, széttört dobokkal - és a végén mégis megható zene lesz belőlük. Ez a kritika először a Recorder magazin 122. számában jelent meg.
