Destroyer, vagyis Dan Bejar lemezei stílusukat tekintve egészen sokszínűek, munkássága egyaránt tartalmaz balladákat, indie- és art rockot és szintis kísérletezéseket. Idén, két évvel legutóbbi, Poison Season című lemeze után negyven percnyi új anyaggal jelentkezik, ami újból…
John Maus első saját lemezének kiadásakor, a 2006-os Songs kapcsán még azt írták a kritikusok, hogy „öt évbe telt megírni és felvenni a debütlemezét, de csak öt percbe, hogy még idegesítőbbé váljon, mint Ariel Pink", mások pedig hangzását és stílusát kommentálva Nick…
Az arab zenében, de a világzenében, sőt úgy általában a zenében 2017-ben ez volt az egyik legjobb lemez.
Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.
Lee Gamble első Hyperdubnál megjelentetett albumán az emlékezéssel foglalkozik – zajok, morajok, korábbi hangok és a brit elektronikus zene előző három évtizede sejlik fel újra meg újra a londoni producer legújabb lemezén.
A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse.
A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.
Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.
Lunice már olyan régóta van a wonky-trap-hiphop-pályán, hogy szinte hihetetlen, hogy csak idén adta ki debütáló szólólemezét. Pedig így van.
Mindjárt véget ér az év, de jó lemezekből még mindig bőven akad. Különféle stílusokból szemezgettük ki a legjobbakat a friss Recorder magazin elektronikus tánczenei blokkjában (nyitóképen: Daphni).
