Paul Woolford ambiciózusan megpróbálta felülmúlni a csúcsművének számító 2013-as Soul Musicot, és bár ez sajnos nem sikerült, azért a végeredmény még így is elég jó.

Nemrég jelent meg a Roy és Ádám Trió új lemeze a RÄZ, amely Takács Zoltán Jappán és Szakos Krisztián közreműködésével készült. A zenekar frontemberét Kohánszky Royt kérdeztük saját és zenekara hatásairól kedvenc zenéiről, de arról is mesélt, hogy miként inspirálta Bob Dylan egyik könyve a…

Destroyer, vagyis Dan Bejar lemezei stílusukat tekintve egészen sokszínűek, munkássága egyaránt tartalmaz balladákat, indie- és art rockot és szintis kísérletezéseket. Idén, két évvel legutóbbi, Poison Season című lemeze után negyven percnyi új anyaggal jelentkezik, ami újból…

John Maus első saját lemezének kiadásakor, a 2006-os Songs kapcsán még azt írták a kritikusok, hogy „öt évbe telt megírni és felvenni a debütlemezét, de csak öt percbe, hogy még idegesítőbbé váljon, mint Ariel Pink", mások pedig hangzását és stílusát kommentálva Nick…

Az arab zenében, de a világzenében, sőt úgy általában a zenében 2017-ben ez volt az egyik legjobb lemez.

Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.

Lee Gamble első Hyperdubnál megjelentetett albumán az emlékezéssel foglalkozik – zajok, morajok, korábbi hangok és a brit elektronikus zene előző három évtizede sejlik fel újra meg újra a londoni producer legújabb lemezén.

A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse. 

A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.

Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.