Húsz éve egyszerűbb volt középhaladó filmes ínyencnek látszani. A tematikus filmklubokban és kapcsoló füstös kocsmákban Jarmusch, Wenders vagy Almodóvar volt a téma, ha rajtuk kívül az ember ismerte a dán dogmások vagy mondjuk Takeshi Kitano nevét, fekete garbóra és kordbársony zakóra sem volt…

Képzeljük el a csodálatos Amélie-t középkorú, elvált asszonyként vagy Bill Murrayt az Elveszett jelentésből, ahogy 70 évesen még depressziósabb és még cikibb reklámokat vállal! Bizonyos filmeket bűn lenne folytatni, mégis van pár pozitív példánk arra, hogy néha igenis szívet melengető érzés…