Egyszer Bob Dylan szürreális képzettársításait, máskor Alex Turner fanyar és életszagú történeteit megidéző szövegek, Pavement-szerű slacker-himnuszok, feszes indierock és fülbemászó, naiv refrének – ráadásul kiváló dalokba csomagolva. Nagyjából így jellemezhetnénk…
