A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse. 

A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.

Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.

Lunice már olyan régóta van a wonky-trap-hiphop-pályán, hogy szinte hihetetlen, hogy csak idén adta ki debütáló szólólemezét. Pedig így van.

Mindjárt véget ér az év, de jó lemezekből még mindig bőven akad. Különféle stílusokból szemezgettük ki a legjobbakat a friss Recorder magazin elektronikus tánczenei blokkjában (nyitóképen: Daphni).

Az Ibeyi egy príma ikertestvérduó, második lemezükön előreléptek (és már az elsőt is szerettük), de még mindig van bennük további lehetőség. 

Indie, pop, indierock, artpop – csupán néhány a mostanság felkapott stílusok közül, King Krule-t azonban ez semmiben sem befolyásolja: új, The OOZ című arthoplemeze egyedi, mégis ismerős, egységes, mégis végig érdekes. A szuper LP mellé érkezett egy friss örömhír is: King…

A kompakt instrumentális posztmetál legjobb zenekara pillanatnyilag alighanem a Sannhet, legnagyobb rajongójukat úgy hívják, hogy Sufjan Stevens.

A neosoul az elmúlt két évben felzárkózott az inkább elektronikus alapú modern r&b-hez, sőt mostanság talán ebben a műfajban születik több izgalmas lemez. Mint amilyen Moses Sumney LP-je is.

Ugyan még a nyáron jelent meg, de így év vége felé már egyáltalán nem bátorság kijelenteni, hogy az év egyik (és a saját) legjobb hiphoplemeze Tyler, The Creator 2017-es albuma.