Dallamos posztpunk-álompop egyenesen a svédországi Göteborgból, immár harmadszorra, de az eddigi legjobban.
Dallamos posztpunk-álompop egyenesen a svédországi Göteborgból, immár harmadszorra, de az eddigi legjobban.
Haley Fohr, vagyis Circuit des Yeux tavalyi, Jackie Lynn nevű alteregójával történt kalandozásai után (lemezt adott ki ezen a néven), visszatért eredeti, 2007 óta használt művésznevéhez, hogy elkészítse eddigi legjobb lemezét.
A posztrock egyik nagy formálója, a Godspeed You! Black Emperor második működési fázisában is eljutott harmadik albumáig. És kezd egészen pozitív lenni. De van-e olyan zseniális, mint húsz évvel ezelőtti debütlemezük?
Az albumformátum a hatvanas évek találmánya. Noha természetesen már korábban is léteztek nagylemezek, ez a kifejezés igazi jelentéssel csak a Beatles megjelenése után töltődött meg, addig az album leginkább kislemezes dalok gyűjteménye volt. Persze már az ötvenes években is akadt számos jelentős…
Paul Woolford ambiciózusan megpróbálta felülmúlni a csúcsművének számító 2013-as Soul Musicot, és bár ez sajnos nem sikerült, azért a végeredmény még így is elég jó.
Destroyer, vagyis Dan Bejar lemezei stílusukat tekintve egészen sokszínűek, munkássága egyaránt tartalmaz balladákat, indie- és art rockot és szintis kísérletezéseket. Idén, két évvel legutóbbi, Poison Season című lemeze után negyven percnyi új anyaggal jelentkezik, ami újból…
John Maus első saját lemezének kiadásakor, a 2006-os Songs kapcsán még azt írták a kritikusok, hogy „öt évbe telt megírni és felvenni a debütlemezét, de csak öt percbe, hogy még idegesítőbbé váljon, mint Ariel Pink", mások pedig hangzását és stílusát kommentálva Nick…
Az arab zenében, de a világzenében, sőt úgy általában a zenében 2017-ben ez volt az egyik legjobb lemez.
Az angol Jessie Ware meghozta az „igényes zene” rajongóinak új kedvencét friss lemeze formájában. Nem olyan újszerű, mint a korábbiak, de továbbra is megbízható.
Lee Gamble első Hyperdubnál megjelentetett albumán az emlékezéssel foglalkozik – zajok, morajok, korábbi hangok és a brit elektronikus zene előző három évtizede sejlik fel újra meg újra a londoni producer legújabb lemezén.
A finn Circle az egyik legkiszámíthatatlanabb zenekar. Tudod, hogy mi jön a lemezen, de aztán mégse.
A Brand New a zajos emo második hullámának egyik csúcszenekara volt a kétezres években, aztán eltűntek, aztán idén visszatértek, aztán lett bármekkora sikere ennek a szándékoltan búcsúlemeznek, a búcsú mégis nagyon csúnya lett a frontember szexbotránya miatt.
Olyan, mintha most mutatkozott volna be, de nem, The Weather Stationnek ez már a negyedik nagylemeze, és ugyan a világ most fedezte fel, és nagyon jól tette.
Lunice már olyan régóta van a wonky-trap-hiphop-pályán, hogy szinte hihetetlen, hogy csak idén adta ki debütáló szólólemezét. Pedig így van.
Mindjárt véget ér az év, de jó lemezekből még mindig bőven akad. Különféle stílusokból szemezgettük ki a legjobbakat a friss Recorder magazin elektronikus tánczenei blokkjában (nyitóképen: Daphni).
Az Ibeyi egy príma ikertestvérduó, második lemezükön előreléptek (és már az elsőt is szerettük), de még mindig van bennük további lehetőség.
Indie, pop, indierock, artpop – csupán néhány a mostanság felkapott stílusok közül, King Krule-t azonban ez semmiben sem befolyásolja: új, The OOZ című arthoplemeze egyedi, mégis ismerős, egységes, mégis végig érdekes. A szuper LP mellé érkezett egy friss örömhír is: King…
A kompakt instrumentális posztmetál legjobb zenekara pillanatnyilag alighanem a Sannhet, legnagyobb rajongójukat úgy hívják, hogy Sufjan Stevens.
A neosoul az elmúlt két évben felzárkózott az inkább elektronikus alapú modern r&b-hez, sőt mostanság talán ebben a műfajban születik több izgalmas lemez. Mint amilyen Moses Sumney LP-je is.
Ugyan még a nyáron jelent meg, de így év vége felé már egyáltalán nem bátorság kijelenteni, hogy az év egyik (és a saját) legjobb hiphoplemeze Tyler, The Creator 2017-es albuma.
