Egyszerű ötletre, mégis eredeti koncepcióra épül a VÛV zenekar szépen kivitelezett bemutatkozó videója. Premier!

És ezt a halaknak köszönhetjük. A pupillatágulást pedig az ősembereknek.

Az orosz popzene ugyan nincs olyan szuperhatalmi pozícióban, mint az orosz gazdaság vagy az orosz politika, de egy ekkora ország nem tud nem kitermelni izgalmas zenéket, poprocktörténete pedig nagyban eltér a megszokottaktól. Mikor máskor fókuszálnánk a témára, ha nem a június 14. és július 15. között Oroszországban zajló 2018-as labdarúgó-világbajnokság idején? A friss, 63. Recorder magazin Oroszország & pop fókusztémájának rocktörténeti nyitócikke következik.

A colorStar májusban megjelent, és szintén a Recorderen debütált, It’s All Around című dala után megérkezett az Across The Desert To The Light kislemez második száma, az Across The Desert is. A két dal együtt adja ki a zenekar ősszel megjelenő hetedik nagylemezét felvezető single-t, amelyet a májusi kislemezbemutatón már élőben is hallhatott a közönség, és a zenekar a nyári fesztiválokon is játszani fogja a dalokat.

A hazai fesztiválkínálat évek óta igen sűrű és sokféle igényt kielégít. Kicsi, közepes, giga, rétegműfajokat lefedő, nagy sztárokat színpadra állító, az ország minden régióját beborító – minden hétvégén van hová menni. De segítünk a vakáció tervezésében, itt van a húsz legjobb, legfontosabb feszt, plusz még több mint féltucatnyi másik. Cikksorozatunk következő részében a június 27-én startoló Tű Fokán.

(X) „Kavalkádos, megröptetős világzenei egyveleg”, „Utazás, tánc, erős színek, meditáció, új világok, mediterrán ízek, sodró hangulatok”, „Power chill, trance, rock, ska, tribal” – így jellemezték a máltai Tribali eddigi magyarországi fellépéseit. Ha ezekre a szavakra felkaptad a fejed és megdobbant a szíved, június 28-án, csütörtökön irány a Dürer Kert, ahol a Tribali előtt ezúttal a nem kevésbé eklektikus DaWhy-t is láthatod-hallhatod!

Az erdélyi Double Rise fesztivál idén június 27-30-ig tart. A Tankcsapdától Lovasi Andráson át a hiperkarmáig fellép szinte a teljes magyar popzenei élmezőny, de az underground is képviseli magát, a Dope Calypsótól olyan remek erdélyi zenekarig, mint a Palma Hills, tényleg igen széles a zenei merítés. Arról nem is szólva, hogy a folk- és összművészeti programok is erősek, a helyszín lehetőségeit kihasználó természeti és sportesemények pedig végképp sajátos karaktert adnak a fesztnek. Íme, a szerdán, pazar környezetben kezdődő esemény kapcsán Erdélyhez, a helyszínt jelentő Torockóhoz és a Double Rise fesztiválhoz kötődő anekdoták, zenekari sztorik a 30y-tól, az Irie Maffiától, a Kerekes Bandtől és a Quimbytől. Torockó a határtól néhány órányi autóútra van, még bőven érdemes ide tervezni a heti vakációt.

A miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház színpada mellé került az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának tizenhatodik poptörténeti emlékpontja. Az első miskolci „emléktáblát” a bakancsos Edda tagjai leplezték le.

A Massive Attack nem viszi túlzásba a stúdiózást, a három klasszikus, még a kilencvenes években kijött lemezük óta egy filmzenét és pár rövidebb anyagot leszámítva összesen két nagylemezük jelent meg (100th Window - 2003, Heligoland - 2010), a koncertezést viszont szerencsére nem hanyagolják ennyire és aktuális turnéjukat szombaton elhozták Budapestre is. Habár a csapat már többször járt már nálunk, önálló koncertből a 2006-os Petőfi Csarnok-os fellépés volt eddig az egyetlen, és fesztiválos szereplésük sem volt itthon 2010 óta. Ehhez és a legenda státuszukhoz képest viszont viszonylag kevesen voltak rájuk kíváncsiak és a félig lefüggönyözött Arénában ránézésre nagyjából 3-4000 fő előtt játszottak. Frank Olivér fotói és beszámolója.

A re-editekkel feltűnt, debreceni születésű, Budapesten élő dj-producer Grabo'sky három EP (a downtempósabb Wurmloch - 2013, és a nyáriasabb Poolside - 2014, valamint a space discós / balearic Solaris - 2014) után 2016 elején hozta ki remek első albumát W címmel – utalva arra, hogy kényszerű névváltoztatása során a w-t vette ki a Grabowsky-ból. A pszichedelikus-hipnotikus slowtronica stílusba besorolható debütlemez után második albumán most a diszkósabb, slow house-osabb oldalát mutatja meg. I Can’t Techno - szól a Rolling Stones (I Can't Get No) Satisfaction-jére is rímelő cím, a nyárias hangulatú, kiváló lemezt pedig már tavaly felvezette a Short Run című dal kollázsvideója.