A HAIL minirovatot indított a Recorder hasábjain, hogy bemutassák a hazai független kiadókat és kurrens anyagaikat. Ugorjatok bele a friss, nyárzáró független megjelenésekbe.

Novemberben megjelenő albumáról már harmadik kislemezdalával jelentkezik a Mörk. A Going Too Far az új anyag bevallottan legfunkosabb, leginkább táncolható száma, ami amellett, hogy könnyen befogadhatóan lüktet, erős társadalomkritikát is kifejez. Már 2016-os Magyarradar-bemutatkozásuk óta nyomon követjük a szép pályaívet leíró zenekar karrierjét, és most végre az első Mörk-premier is magvalósul itt, a Recorderen.

Vijjog a turul, felharsan a Lehel kürtje, dübörög a Rekonkviszta Diszkó, lehet csujjogatni a magyar közéletről, felépül a gyár, és mindez nem a burgonya fesztiválon, hanem Pesten. Dé:Nash a házban, vagyis az Akváriumban.

Három évvel a bemutatkozó LP és alig több mint egy hónappal a Recorderen debütáló, nemzetközi koprodukcióban megvalósított animációs videoklip után itt az Imitation második albuma. A zsánerközi utazásként is értelmezhető, az indietronica, az art-electro, a weird pop, a glitchtronica és a nu jazz terepeit egyaránt magabiztosan bejáró Artificial by Nature készítésében neves közreműködők egész sora segítette a duó tagjait.  

A vörös Elvis, az előző seggfej. A következetlenség oszlopai. Igen, nem, igen. A sikerért mindent. Hol marad az én történetem? Mellotronnal bőségesen megszórva. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Összeomlott a Stones-univerzum. Hiába állnak fel ebből (is), hiába gurulnak tovább a kövek, már soha nem lesz olyan, mint eddig. Egy újabb legendától búcsúzunk, Reszegi László írásával.

Húsz évvel az első, és egy évvel a legutóbbi lemezük megjelenése után ötszámos EP-vel jelentkezett a hazai indie-szcéna egyik alapzenekara, az Amber Smith. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.

Egy szuper csapat és egy szupergroup fog osztozni a Budapest Park nagyszínpadán, a punkos altrocktól az USA szívének folk-blues hagyományait megidéző együttzenélésig terjed majd a skála.

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Grosan Cristina válaszol, három ország kozmopolita világpolgára, aki angol, magyar, román, cseh nyelven ír, olvas és filmez.

A London Zoo szellemi folytatása kihagyhatatlan a dubstep rajongóinak. Ez a kritika először a Recorder magazin 87. számában jelent meg.