„Szorongó és apokaliptikus, de reménnyel és költészettel teli” - albumpremier! Imitation: Artificial by Nature

Három évvel a bemutatkozó LP és alig több mint egy hónappal a Recorderen debütáló, nemzetközi koprodukcióban megvalósított animációs videoklip után itt az Imitation második albuma. A zsánerközi utazásként is értelmezhető, az indietronica, az art-electro, a weird pop, a glitchtronica és a nu jazz terepeit egyaránt magabiztosan bejáró Artificial by Nature készítésében neves közreműködők egész sora segítette a duó tagjait.  

Míg a korábbi dalokat duóban készítette Gödri Bulcsu és Pápai Zsanett, a második lemezen már olyan művészek működtek közre, mint Kaltenecker Zsolt (billentyűk), Gyémánt Bálint (gitár), Fonay Tibor (nagybőgő), Benkó Ákos (dob), az utómunkát pedig Deutsch Gábor (Anorganik) végezte.

„Az album központi koncepciója a mesterséges (technológiai) és a természetes elemek keverése, egymásra vetítése, ütköztetése. Melankolikus elektronika, táncolható kísérletezős számok és nagyívű balladák váltják egymást, míg az album végére a hangulat egészen elsötétül” – igazítja útba a hallgatót az Imitation. „Nagyobb teret kaptak a glitchtronica irányába mutató számok, a töredezettség, a széttagoltság és a kivehetetlenségen keresztüli közlés játékai. Az ének szerepe több helyen is sokkal hangszerszerűbb lett, mint például az énekszöveg nélküli Inaudible Soulban vagy akár a Panic Pilot egymásra beszélő belső monológjaiban. De az olyan balladák is, mint a Still Exit, távolibbak, mégis személyesebbek lettek.”

„Néha szorongónak és apokaliptikusnak, de máskor reménnyel és költészettel telinek hallom ezt az albumot; ami, azt hiszem, hű lenyomata az elmúlt évek érzelmi hullámvasútjának, amiben mindannyian éltünk.” – mondja Gödri Bulcsu. „Ha a nemrég videoklippel már debütált AI’s Daydreamen kívül három számot kellene kiemelnem az albumról, akkor az a Hide and Seek, az Intermezzo, és az AI’s Daydream instrumentális verziója lenne. Az első azért, mert hűen kifejezi azt a belső feszültséget és baljós előérzetet, amit gyakran megéltem az elmúlt években. Az Intermezzo stíluskeveréke is figyelemre érdemes lehet szerintem (barokkos zenei elemek keverednek benne triphoppal). A harmadik pedig az AI’s Daydream jazzimprovizációs interpretációja, amelyben Kaltenecker Zsolt epikus szólóját igazi élmény hallgatni.”

Pápai Zsanett szerint az új anyag összességében „... sokkal befelé fordulóbb, líraibb, mint az első lemez volt. Témák tekintetében a társadalmi kérdések helyett most inkább a belső vívódások, személyes élmények kerülnek előtérbe.”

Az Imitation munkásságát eddig jellemző saját szerzemények mellett ezúttal egy feldolgozást is készített a formáció. Sibylle Baier singer-songwriter a 70-es években tizenévesen a szobájában vett fel egyetlen albumnyi zenét, melyet több mint 30 évvel később a fia rendezett lemezzé. A Colour Green című album végül 2006-ban jelent meg 

„Mikor felfedeztem Sibylle Baiert, azonnal beleszerettem a hangjába és az előadásmódjába.” – mondja Pápai Zsanett. „Az I Lost Something in the Hills, melyet feldolgoztunk, az egyik kedvenc számom tőle. Ezt a dalt elénekelni volt számomra az egyik legnagyobb kihívás az új album kapcsán. Hiszen egyrészt méltónak kell lennie az interpretációnak az idolomhoz, másrészt semmiképp nem szerettem volna utánozni őt, ráadásul az eredetitől teljesen idegen, elektronikus közegbe került a dal. Fontos még számomra a Still Exit című szám, mely egy világvégeközeli hangulatban a remény és a reménytelenség közti ingadozást fejezi ki.”

Az Artificial by Nature megjelenését ünneplő koncert október 16-án lesz a Király utcai új Gödörben, amire vendégzenészekkel és további meglepetéssel készül az Imitation.

Itt a lemezbemutató koncert Facebook-eseménye.

Artwork: Szilágyi Barbi.

Fotó: Raffay Zsófi.

Imitation a Facebookon.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.