A Banana Plague-ben az Annie Lane, a Frank Waters és a Totoro zenészei játszanak laza számokat ott, ahol az afrikai pop, a jamaicai reggae, az amerikai hip-hop és a brit klasszik pop-rock találkozik. Magyarradar + klippremier!

(X) Beck Zoltán és Szűcs Krisztán sokféle zenekarban zenélt már együtt, de a Másnap az első közös szívügyük. Életre keltettek olyan Cseh Tamás-, Csengey Dénes-dalokat, amelyek ez idáig csak töredékesen léteztek. Szűcs Krisztián elmesélte, Zolival hogyan fonták bele magukat a dalokba új történetszálként és azt is, hogy a különleges produkcióban mindketten énekelnek és gitároznak, de a Várkert Bazárban sorra kerülő, június 2-ai estjükön a zongora és az ukulele is előkerül majd.

Márciusban itt, a Recorderen debütált a Synema együttes tagjaiból újjáalakult, jazzy harmóniákat és neosoulos, furapopos dalokat funkys-hiphopos beütéssel játszó ezmaraz, akik új számukat a Mulató Aztékok és a Slow Village MC-jével, Tinkkel hozták össze.

Könnyed indiepop, tabuk nélküli traumafeldolgozással, amit alternatív magyar folk színez át. Ezt halljuk a Hollandiában élő magyar énekes-dalszerző, Balogh Borka magával ragadó új EP-jén, amit az ihletett, hogy felnőttként is tovább kell küzdeni a gyerekkorból hozott viselkedésmintákkal, traumákkal, és a transzgenerációs örökséggel.

Tavaly indította el szólóprojektjét a Napfonat, a Folkfonics és a Muzsik és Volkova énekesnője, aki pár Petőfi- és Weöres-vers feldolgozása után most jön ki első saját dalával, amin már új együttesével játszik. Premier!

A jazz, a népi dallamok és a klasszikus zene határterületein bátran kísérletező Karosi Júlia az észt zongoraművésszel, Kristjan Randaluval készítette el Inner Voice című, hatodik albumát, amit élőben már bemutatott a Bartók Tavaszon, most pedig a berlini XJAZZ Music kiadásában meg is jelenik a lemez, amin izgalmasan besorolhatatlan ének-zongora duóban keresik a belső békét.

Az év eddigi legnagyobb kritikai sikert arató avantrock lemeze, amire oda kell figyelni, hogy kiderüljön: nemcsak úgy elzenélgetnek egymás mellett a tagok. Ez a kritika először a Recorder magazin 114. számában jelent meg.

Nyár közepén az Akvárium Klubba is elhozza legújabb lemezét a Mount Kimbie.

„Én az vagyok, akire iszom magam.”

A nappalim közepén figyel rólam egy festmény. Néha kell egy kis rossz, hogy jól érezd magad. Annyi hang van bennem, egy csapatot is kiteszek. Kicsi voltam, milliomos rocksztár akartam lenni. Zenéje vagy valakinek akkor is, ha nem akarod. Hadd nyalják a szarvasok, mint sótömböt, a Holdat. Legendás lények, bátor hősök; kottafüzet belülről; narancssárga és kék oldal. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.