Ma már rengeteg zenésznek annyi különféle projektje fut egyszerre, hogy a "szupergrup" fogalom szinte teljesen elvesztette a jelentőségét. Néha azonban előfordulnak olyan párosítások - akár csak egy dal erejéig is -, hogy már a nevek olvasatára is megindul az ember nyálelválasztása. Az utóbbi időben három ilyet is pletykálnak.

Nehéz mostanában olyan hírt találni Miley Cyrus-ról, aminek hallatán nem rázzuk a fejünket és nincs benne a twerk szó sem. Becsüljük hát meg a következő sorokat: Miley tegnapi, Los Angeles-i koncertje során vendégként a Flaming Lips-et hívta fel a színpadra.

Ma véget ért a Szocsiban rendezett XXII. téli olimpiai játékok, úgyhogy összeszedtünk tíz olyan klipet, amelyben valamilyen téli (olimpiai) sportág szerepel. Nehezebb dolgunk volt, mint gondoltuk, arra pedig még kevésbé számítottunk, hogy egyáltalán vannak curlinges zenés videók.

Hogy mi történik a zenészekkel a hírekben, az egy dolog, de hogy mi történik velük a színfalak mögött – na az sem titok. Heti összeállításunk az Instagramot előszeretettel használó előadók fotóiból válogat. Kelis ingyen kapja bőröndjeit, Avey Tare kirándul, és Azealia Banks-nek egy elég meglepő kedvence van.

„Honnan ismered meg a Haçienda dolgozóit az utcán? Onnan, hogy mindegyikük kezében egy rekesz sör van, amit épp a munkahelyükről loptak el”. Ezekkel a sorokkal viccelődött Peter Hook, aki a New Order (és korábban a Joy Division) basszistájaként és társtulajdonosként premier plánból láthatta, hogyan történtek meg ehhez hasonló esetek a Haçienda klub korai éveiben, amikor a hely még nem volt a világ bulikultúrájának origója. Később ugyanis az lett, egy újabb, végső fejezetet nyújtva a Factory Records történetében, amelyben ugyanakkora szerep jutott a Happy Mondays-nek, mint egy pasinak, akit Geraldnak hívtak.  

A február 4-én megjelent Angel Guts: Red Classroom című új Xiu Xiu-album dalainak központi témái a szex és az erőszak, így a videoklipek is ehhez igazodnak: a Stupid In The Dark brutális gyilkosságot ábrázol, a Black Dick nyers és kemény szexjeleneteket ellenpontoz cuki cicák képeivel, a legújabb klipben pedig van vér és meztelenkedés is - az El Naco ugyan nem annyira explicit, mint az előzőek, de sokkal-sokkal gyomorszorítóbb.

Most akkor nagyot és súlyosat alkotni tényleg csak szenvedés árán lehet? Sok más kérdés mellett erre sem adunk választ az alábbiakban, de egy dolgot már az elején leszögezhetünk: az Over minden idők legjobb breakup albuma. A szakítás traumáját feldolgozó lemezekben persze nem szűkölködik a poptörténet, régebbi (Rumours, Here My Dear) és újabb kori (The Boatman's Call, For Emma Forever Ago) klasszikusokat egyaránt említhetünk példaként, Peter Hammill 1977-ben kiadott szólóalbuma viszont túltesz valamennyin kendőzetlen nyersességével, kíméletlen önmarcangolásával. Felkavaró és nehéz hallgatnivaló, öt-hat cigi simán elmegy a negyvenöt perc alatt, maradjunk ennyiben.

Reggel kihúzod a függönyt és már megint esik, szürkeség van, ebből elég! Ismerős? Duke Dumont legújabb klipje nem csak úgy kezdődik, mint egy átlagos magyar reggel mostanában, de megoldást is kínál: csak rendelned kell egy szuper cybersisakot a Fásult Fiúk Klubjától és máris a világ legmenőbb - de legalábbis adott helyzetben leginkább vágydesztinációnak megfelelő - helyeire visz el fejben. Aztán persze a fásult fiúk egyéb vágyai is megjelennek.

A Recorder legfrissebb számának fókusztémája a pénz és zene kapcsolata, sorozatunkban a zeneipar főbb szereplőinek kiadásait, bevételeit vesszük számba - az előadók után a lemezkiadók következnek. Az egyszeri zenehallgató számára a hanghordozók hivatalos megjelenéséért felelős lemezkiadók jószerével csak egy semmitmondó nevet jelenthetnek az albumok borítóin, a poptörténet során azonban a számos hasonló vállalkozás segítette elő nagyban a zenészek sikereit. Így még az ingyenes fájlmegosztás tükrében is korai lenne temetni azt a potenciált, amivel egy megfelelő tőkével rendelkező cég ruházhatja fel a piacképesnek ítélt előadóit – a kisebb-nagyobb médiakonszernek számára tehát még korántsem áldozott le, a kérdés már csak az: mit, mennyiből és mennyiért csinálnak a kiadók valójában?

Az összetéveszthetetlen hangzásvilágú, pozitív energiával áthatott, felemelő elektronikus zenét játszó We Plants Are Happy Plants, azaz Bergmann Péter egyszemélyes projektje április 20-án jelenteti meg harmadik albumát Songs About The Unspeakable címmel, amelyről a budapesti zenész-producer azt már tavaly elárulta nekünk, hogy ez lesz az eddigi legharmonikusabb, legboldogabb anyaga. Ezt mi sem jelzi tökéletesebben, mint hogy a lemezt beharangozó meditatív tétel, a Euphrosyne a görög mitológiában a boldogság, az öröm istennőjéről kapta a címét - mi pedig most örömmel bemutatjuk. .