Bár a hét vírusvideója címet már odaadtuk a kanalaival Black Keys-dalt játszó kenguruetető nagymamának, tegnap egy másik ausztráliai produkció felvételei is elkezdték körbeszáguldani az internetet: míg szombaton a Creamfields technofesztivál melbourne-i állomásán a rendőrség rekordszámú letartóztatást eszközölt drogokkal kapcsolatban (mintegy kétszáz látogatót vezettek el), addig a David Guetta, Alesso és hasonszőrű társaik nevével jegyzett óriásrendezvény vasárnapi napján Sydney-ben a fő szenzáció az volt, hogy egy rövidnadrágos félmeztelen bulihuligán felmászott a színpad melletti – a nyilvánvalóan túlzó helyi hírforrások szerint – mintegy 20 méteres állványzatra és onnan egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant. Nemcsak hogy túlélte, de az orvosi vizsgálatok után rögtön ott is hagyta a St Vincent's Hospitalt, hogy visszamenjen bulizni. A Recorder az alábbi videókhoz csak annyit tud hozzáfűzni: Ne drogozzatok! És ne hallgassatok szar zenét!

Friss listák Magyarországról

Az elmúlt bő egy hét Jack White-ról szólt: a White Stripes egykor vezére végre megjelentette első szólóalbumát, a Love Interruption/Machine Gun Silhouette, Sixteen Saltines és Freedom At 21 kislemezekkel felvezetett Blundebusst, és a megjelenést élő előadásokkal is népszerűsítette különféle tévéműsorokban, illetve az UNSTAGED sorozat keretében egy YouTube-on közvetített kétórás koncerttel (melynek a Black Belles volt az előzenekara). A német tévéfellépést már a múlt héten bemutattuk (Die Harald Schmidt Show), majd a hét elején jött a brit prezentáció Jools Holland műsorában (a keddi két dal után a pénteki adásban felvételről még további két számmal), a hét második felében pedig Amerika következett, előbb Stephen Colbertnél, majd a New York-i Webster Hallból április 27-én péntek éjszaka (magyar idő szerint szombat hajnalban) élőben közvetített UNSTAGED koncerttel. A brit színészóriás Gary Oldman által levezényelt kétórás közvetítés a VEVO tiltása miatt számos országban nem volt látható, például nálunk sem (ahogy a közvetítés felvételét tartalmazó másnapi hivatalos videó sem), de itt a Recorder összeállításában most az is végignézhető – a hét összes tévéfellépésével együtt.

Friss lemezeladási listák Nagy-Britanniából

Amíg a Blunderbuss című szólóalbumát népszerűsítő Jack White éjszaka élőben közvetített – de a VEVO tiltása miatt Magyarországról nem nézhető – New York-i UNSTAGED koncertjének felvételére várunk, addig nézzük meg női védenceinek, a szóban forgó koncerten előzenekarként fellépő Black Belles-lányoknak az új klipjét, mely alig pár órája tűnt fel Jack lemezcégének, a Third Man Recordsnak a YouTube-csatornáján. A vagány dalszerző-gitáros-énekesnő Olivia Jean vezette csajkvartettől – a tévés műsorvezető Stephen Colberttel közös Charlene II című dal és a szintén Jack White produceri irányításával készült címnélküli bemutatkozó album mellett – már bemutattuk az első kislemez Jack által rendezett fekete-fehér horrorklipjeit (What Can I Do?/Lies), és most itt a retrós garázs-rock boszorkák legújabb kislemezdalának, a Wishing Wellnek a videója is, ezúttal már színesben!

Itt a Recorderen viszonylag ritkán foglalkozunk képzőművészettel (politikával meg még ritkábban), de ezúttal bőven van annyi zenei vonatkozása a dolognak, hogy bemutassuk ezt a képet, melyet az immár negyedszázada működő remek Tudósok dzsesz-punk zenekar újvidéki születésű szaxofonos-énekes vezére, drMáriás, azaz Máriás Béla avantgárd képzőművész festett a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatóváltása körüli botrányról és annak lecsapódásáról, az intézmény vezetői posztját megpályázó és azt elnyerő (majd végül el mégsem vállaló) Bozsik Yvette táncművésznőről és a pályázatának zenei vonatkozásait maró hangú publicisztikában kiveséző Pándi Balázs dobosról (aki a festményen egyik állandó zenésztársa, a japán zajművész Merzbow pólójában látható). A kép az Extázis ajándékba – Pándi Balázs lehányja Bozsik Yvette-et címet viseli, bár éles szemű művészetbarátok szerint úgy is nézhető, mintha Bozsik szarfaszt nyomna Pándi szájába.

Februárban egy faszmadaras lemezborítóval és egy rövid dalrészlettel már hírt adtuk Jack Black együttesének, a szintén nagy pocakú és szintén akusztikus gitáron játszó komikus-színész haverjával, Kyle Gass-szel közös Tenacious D-nek a visszatéréséről, majd márciusban már a Dave Grohlt és Val Kilmert is szerepeltető To Be The Best kisfilm is beharangozta a vicczenekar közelgő új lemezét, most április végén pedig már be is tudjuk teljes egészében a május 14-re ígért Rize Of The Fenix albumot. További öröm, hogy a milliós példányszámban fogyó 2001-es címnélküli debütáláshoz és a 2006-os Tenacious D in The Pick Of Destiny mozifilmhez, illetve annak kísérőlemezéhez hasonlóan ezen a harmadik albumon is végig a Foo Fighters frontembere, vagyis a Nirvana dobosa dobol (akivel egy teljes 2010-es Tenacious D-koncert is látható itt a Recorderen). A jellegzetes Tenacious D-témákat – az ellenkező (és a nem mindig ellenkező) nemmel való szexet, a kemény rockzene és a turnézás toposzait, a JB és KG közti hatalmas barátságot és kicsinyes hatalomharcokat – felvonultató heroikus dalok mellé ezúttal is került pár vicces szkeccs, de a hülyeskedés szerencsére most is elég szellemes zenei ötlettel párosult. Jack Black és Kyle Gass (és Dave Grohl) új albuma itt hallható.

A tavalyi év egyik legjobb videója, az egymást gyilkolászó kiskölyköket bemutató The Greeks című Is Tropical-klip kapcsán már emlegettük „a gyerekekkel – köztük a 13 éves Jodie Fosterrel – forgatott Bugsy Malone című 1976-os Alan Parker-musicalt, melynek 1920-as években játszódó történetében a felnőtt szerepeket játszó kis gengszterek géppisztolyai tejszínhabot lövellnek”. Nos kiderült, hogy a Kasabian tagjai is nagy rajongói a filmnek: Tom Meighan frontember eskü alatt vallotta, hogy évente minimum kétszer megnézi, a gitáros-énekes Sergio Pizzorno pedig valóságos himnuszokként tartja számon a film vicces betétdalait. Nos, ezek után nem meglepő, hogy a Coachella-fesztiválfellépésük előtti estén, április 13-án a Mulberry divatcég Palm Springs-i buliján adott akusztikus gitáros minikoncertjükön feldolgozták a musical egyik számát, a „We could have been anything that we wanted to be...” kezdetű dalpár második darabját, a filmet záró You Give A Little Love-ot. A dal előadásáról készült videó csak a mai napon – pont egy héttel legutóbbi klipjük (Man Of Simple Pleasures) és Lana Del Rey-féle Kasabian-feldolgozás (Goodbye Kiss) után – került fel a YouTube-ra, de már itt a Recorderen is látható.

Papp László Budapest Sportaréna, 2012. április 28.

A Prodigy a Depeche Mode után valószínűleg a legnépszerűbb aktív külföldi zenekar a magyar nagyközönség körében, és lassacskán már mi sem tudjuk összeszámolni, hányszor is jártak nálunk (nyolcszor biztosan). Liam Howlett, Keith Flint és Maxim Reality természetesen nem csak nálunk örvend óriási népszerűségnek, hiszen a legnevesebb nyugati fesztiválokra is hívják headlinernek őket – ami nem is csoda, hiszen a kilencvenes években készült lemezeik a mai napig az elektronikus tánczene megkerülhetetlen alapművei. Noha a 2009-es Invaders Must Die óta csak egy koncertlemezzel, illetve -filmmel jelentkeztek, nem ülnek a babérjaikon, hiszen a turnézás mellett következő albumukon dolgoznak, amiről az idei bulikon két dalt már fel is fedtek a közönségnek. Az Aréna-show érdekessége, hogy a Prodigy előtt – a turnénak csak ezen az estéjén – egy másik kilencvenes években indult együttes, a Death In Vegas lép fel, melynek vezetőjét, Richard Fearlesst az első magyarországi DIV-koncert apropóján egy interjúra is elkaptuk!

Arena, Bécs, 2012. április 28.

A most hétvégén kezdődő kremsi Donaufestivalról leginkább a vasárnapi fellépőket ajánlottuk (Chairlift, Atlas Sound, Ariel Pink, CocoRosie stb.), merthogy szombatra egy másik ausztriai programot is tudunk javasolni: egy bécsi Manic Street Preachers-klubkoncertet! Aki ott volt decemberben a londoni O2 Arenában a walesi trió karrierösszegző megakoncertjén, az hallhatta, hogy társai nevében a gitáros-énekes James Dean Bradfield két évre elbúcsúzott a közönségtől. De úgy látszik, hogy csak a brit nézőktől, ugyanis az euforikus jubileumi hangulat hatására (nemrég volt negyedszázados a zenekar!) bejelentettek egy kis európai klubturnét – ilyesmi először esik meg a 2001-es Know Your Enemy koncertsorozat óta! A bulik setlistjét természetesen a tavaly ősszel kiadott dupla válogatás, a National Treasures kislemezdalai alkotják, de a fentebb említett három és fél órás londoni szuperkoncerthez képest itt azért egy kicsit rövidebb kivonatot kapnak a nézők.