Nagy-Britannia, az USA és Magyarország eladási listái egymás mellett

A Beatles legendás basszusgitáros-énekese és egyik fő szerzője, a szólóban is nagyszerű életművet építő Paul McCartney a mai napon ünnepli 70. születésnapját, és ez alkalomból, a brit rocktörténet második leghíresebb Paulja, az 54 éves Paul Weller egy stílszerű ajándékkal tiszteleg előtte: az annak idején McCartney által írt és énekelt Birthday című Beatles-rockdal dögös feldolgozásával, amit hivatalosan csak egy napig lehet letölteni, és a digital single bevételei is jótékony célra, a hárborús zónákban élő gyermekeket segítő War Child alapítvány számlájára mennek. Weller a War Child 1995-ös segélylemezére, a sztárparádés Help albumra is rögzített már egy Beatles-feldolgozást (Come Together), ráadásul azt épp Paul  McCartney (és az Oasis-főnök Noel Gallagher) társaságában tette, így azt a közös számot is megmutatjuk az itt hallható születésnapi felvétel után.

Hogy öngyújtók helyett ma már okosmobilok pislákolnak a Sziget-nagyszínpad előtt, az teljesen természetes. Hogy táblagépet vigyünk magunkkal egy-egy fesztiválra, egyelőre kevésbé tűnik annak – pedig két könyv közé simán befér a túrazsákba, nem merül le hamar, és értelmesebb potyautasunk lehet, mint gondolnánk.

Már csak azért is, mert rengeteg, egyébként különösebb figyelmet nem kapó alkalmazás egy ilyen intenzív bulihétvége alkalmával nyerheti el igazi jelentőségét. A webes időjárási előrejelzések örömmel állnak a szolgálatunkba, de – még ha ezt elsőre nem is gondolnánk – a különféle, égboltot bejáró csillagászati appok is hasznossá tehetik magukat a kemping (és az éjszaka) kellős közepén: ezekkel olykor azt is nyomon követhetjük, hol emelkedik fel a nap korongja másnap reggel, hogy ennek megfelelően lőhessük be a sátrunkat. És ha már az elhelyezkedésnél tartunk, a GPS jelenléte is megkönnyíti bolyongásunkat: ha nem alszunk a helyszínen, hanem egy közeli városban kell navigálni megfáradt önmagunkat az esemény előtt vagy után, a Find My Car-ral például nem csak a kocsinkat, de akár a szállásunkat is könnyedén megtaláljuk a mellékutcák labirintusában.

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból

Friss listák Magyarországról

A nyomtatott Recorder magazin május végén megjelent ötödik számának fókusztémája a Vidék vs főváros címet kapta, és egy témába vágó cikket, az Edda nyolcvanas évek eleji diadalmenetéről, 1983-as búcsúkoncertjéről és 1985-ös újjáalakulásáról már közöltünk is, most pedig következzék egy kétrészes interjú a VilágVeleje Nyár fesztivál keretében most szombaton az Orczy Kertben fellépett Tankcsapda zenekarral. A Tankcsapda a nagybetűs vidéki zenekar, az az együttes, amelyik vidékről is az ország legnépszerűbb formációja tudott lenni, és lendületéből mit sem veszítve, közel 23 év után ma is megy előre. Év elején tagcsere történt a gitárosi poszton (Molnár Levente Cseresznye helyére Sidlovics Gábor érkezett a Zanzibarból), aztán érkezett egy hangos fogadtatású, provokatív című és szövegezésű új klipdal (Mi a fasz van?). Interjúnk első részében a basszusgitáros-énekes Lukács Lászlóval és Fejes Tamás dobossal Magyarországról, a vidékiségről, és a rockzenekarok mai lehetőségeiről beszélgettünk, a második részben pedig a zenekar elmúlt 12 évét helyezzük majd nagyító alá.

A Heaven Street Seven legutóbb A réten című klipjének márciusi premierjét tartotta nálunk, de az még a 2011-es évet záró Gigerli című rádiós dallal felvezetett azonos című háromszámos EP-hez tartozott, az elmúlt napokban viszont már gyors egymásutánban több 2012-es szerzeményt is kaptunk Szűcs Krisztiánéktól: a frontember előbb a hazai dalszerző-énekeseket és kortárs költőket összeeresztő Rájátszás rendezvénysorozat fellépőjeként az Úristen! című vadonatúj dallal örvendeztette meg az Akvárium Klub közönségét, majd a Művészetek Palotájában adott különleges HS7-koncerten is elhangzott két új szám (A te meséd, Gesztenyefák alatt), melyek közül az utóbbi most már stúdióverzióban is hallható – ráadásul egy közelgő új lemezt is beharangoz! A páros évente megjelenő Heaven Street Seven-albumok sorában a 2008-az Jazz után 2010-ben nem egy sorlemez, hanem egy válogatás következett (Dunabeat 1995–2010), 2012 szeptemberében azonban már egy rendes új stúdióalbum érkezik Úristen! címmel. Az első beharangozó szám, a tipikus HS7-hangzású Gesztenyefák alatt külön érdekessége, hogy a régi érzelmes műdalokhoz vonzódó együttes az 1948-ban íródott 1984 című George Orwell-regényben kulcsszerepet kapó „Lombos gesztenyefák alatt / Eladtál s eladtalak” („Under the spreading chestnut tree / I sold you and you sold me”) sort használja fel, mely egy húszas évekbeli angol dal (Go no more a-rushing), illetve annak Glenn Miller-féle 1939-es amerikai slágerveziója (The Chestnut Tree) kifordításaként került a könyvbe, és onnan a híres irodalmi idézetek közé, hogy aztán újabb dalszerzőket is megihlessen (angolul már a Reading Out című 1998-as Heaven Street Seven-dalban is benne volt, pár éve pedig Bérczesi Róbert és Nemes András közös Biorobot együttesének Álomban című számában szerepeltek az „emlékszem, nagy körben ültünk a gesztenyefák alatt / a szemembe néztél és azt mondtad nekem, hogy eladtál engem és ugyanúgy eladtalak” sorok). 

Ezen a napfényes nyári napon most feledkezzünk meg az összeomló színpadokról, és hallgassunk bele az idei nyár egyik legünnepeltebb turnéjába, minden idők legnyáribb nyári zenekarától, a surf pop veterán Beach Boystól! Az alapításának 50 éves jubileumára újra legitim felállásban összeálló amerikai együttes a 35 éve dobozban maradt legendás SMiLE album 2011-es kritikai kiadása után 2012-ben egy That's Why God Made The Radio című kislemezt és egy azonos című új albumot is megjelentetett, de talán még ennél is nagyobb szenzáció, hogy a dalszerző-producer géniusz Brian Wilson több évtized után végre turnézni is újra hajlandó volt a többi még élő tag, Mike Love, Al Jardine és Bruce Johnston (illetve a legkorábbi lemezekről ismerős David Marks gitáros) társaságában. A vokálharmóniákkal hetven felé közelítve is bámulatosan megbirkózó beach bácsik április vége óta tartó koncertkörútjának anyagából most bemutatunk egy bő órányi válogatást, amit az amerikai NPR rádióhálózat a héten tett közzé (a repertoár a legelső Beach Boys-album, az 1962-es Surfin' Safari címadó nyitódalától a 2012-es kislemezdalig terjed), ráadásként pedig teljes egészében közreadjuk azt a sztárparádés tribute albumot, amely a brit Mojo magazin júniusi számának mellékleteként jelent meg az 1966-os Pet Sounds nagylemez dalainak feldolgozásaiból (ezek közül a Flaming Lips, a Saint Etienne és az egykori Supergrass-frontember Gaz Coombes átiratait már bemutattuk az elmúlt hetekben, de most itt a többi is, köztük a Charlatans-énekes Tim Burgess közreműködése is).

2012. június 16-án – napra pontosan az 1997-es OK Computer csúcsalbum megjelenésének 15. évfordulóján – szombat délután Torontóban a Downsview Parkban összeomlott az a színpad, ahol este a Radiohead (és előzenekaraként a Caribou) lépett volna fel. A baleset helyi idő szerint 16 óra tájban történt, alig egy órával az előtt, hogy a közönséget beengedték volna a koncerthelyszínre – a színpadon még 10-15 főnyi technikai személyzet dolgozott. A kb. 15 méter magasból leszakadó tetőszerkezet a rendőrségi jelentések szerint egy harmincas éveiben járó férfi halált okozta, egy 45 éves férfit súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba, két további sérültet pedig a helyszínen láttak el a mentők. A zenekar felszerelése, dobok, erősítők már a színpadon voltak, így az azokban keletkezett kár is jelentős. A koncertet, mely a turné észak-amerikai szakaszának utolsó állomása lett volna és melyre már elővételben elkelt minden jegy, lefújták – a baleset okait még vizsgálják, Az aznap este a város egy másik pontján – a Dundas Square-en az NXNE fesztivál fő fellépőjeként – ingyenkoncertet adó Flaming Lips vezére, Wayne Coyne őszinte együttérzését fejezte ki, és meghívta magukhoz a Radiohead zenészeit és stábjukat. Thom Yorke-ék megjelenésére végül nem került sor, de a Flaming Lips „béke legyen a szívükkel” konferálással eljátszotta a Knives Out című 2001-es Radiohead-kislemezdal feldolgozását, zárásként a ráadásban pedig Do You Realize? című slágerét is „a Radiohead-családnak” ajánlotta. (FRISSÍTÉS: a BBC vasárnap délutáni híradásában közölte, hogy a halálos áldozat a zenekar dobtechnikusa, Scott Johnson. Este a Radiohead dobosa, Phil Selway dobos az együttes honlapján a következőket írta: „Mindannyiunkat lesújtott barátunk és kollégánk, Scott Johnson elvesztése. Kedves ember volt, mindig pozitív hozzáállású, segítőkész és jó humorú, nagyszerű turnéstábunk magasan képzett és megbecsült tagja. Nagyon fog nekünk hiányozni. Teljes szívünkkel együttérzünk Scott családjával és mindazokkal, akik közel álltak hozzá.”)  

Két hete a barcelonai Primavera Sound, illetve a németországi Rock am Ring és Rock im Park fesztiválok élő közvetítését lehetett nézni a Recorderen (a Tenacious D-, Metallica-, Hives- és Cure-koncertek videói még mindig megtekinthetők nálunk), az elmúlt hétvégén pedig Tennessee állambeli Manchesterben zajló Bonnaroo Music & Arts Festivalról jött az élő adás (annak anyagából csaknem kétszáz dal koncertvideója látható a cikk alján), de most szombatról vásárnapra virradóra is tudunk kínálni egy élő közvetítést: a tánczenei dominanciájú barcelonai Sónar fesztiválról ma éjszaka 11-től a New Order, éjféltől az amerikai Roots, éjjel fél 2-től a brit Hot Chip, fél 3-tól a kanadai Azari & III, fél 4-től pedig a Sziget-fellépését lemondó német Modeselektor műsora látható (sőt előttük, utánuk, köztük korábbi koncertek ismétlései is felvételről). A közvetítés itt a Recorderen is nézhető, egészen reggelig.