Az itt a cikk végén meghallgatható, szeptember elején megjelent Steam Days című lemezét mutatja be Nathan Fake, az elektronikus hálószobatánczene label, a Border Community egyik alapítója, Kieran Hebden (Four Tet) haverja, a Radiohead, Jon Hopkins és mások mixelője november 16-án az A38 Hajón.
"Tökéletesen fedve/biztosítva vannak a vagyontárgyaid? Védd meg azokat a dolgokat, amik a legdrágábbak neked!" - mondja Al Green finom dala (ami egyébként a Simply Beautiful) fölött a férfihang, miközben azt látjuk, hogy Kylie Minogue lassítva belibben egy ajtón, majd megindul a lépcsőn felfelé egy olyan fátyolruhában, ami a számára módfelett értékes testrészét, a hátsóját nem fedi el egyedül.
Az egy perces videó reklámnak tűnik, ami egy "testbiztosítót" reklámoz. Valójában Katerina Jebb brit művésznő projektjéről van szó, aki komplett sorozatot készített ehhez hasonló paródiákból a szintén csak kitalált Lucid TV nevű csatornának, az érdekes szériát a japán Comme des Garçons divatcég új parfümje, a Simulacrum & Hiperbole szponzorálta.
A talányos kérdést azért merjük feltenni, mert a kilátások egyre csak tisztulnak az együttes körül, ami nélkül az angol gitárpop ugye csak félkarú óriás volna. A Blur, ha visszaemlékezünk, még 2008 végén jelentette be újbóli összeállását egy koncert erejéig a londoni Hyde Parkban, de aztán pár napra rá jött egy újabb dátum, majd még több, végül egy mindenki által egekbe emelt Glastonbury-s koncertben csúcsosodott ki az erőegyesítés. És hogy-hogy nem, a zenekar azóta sem állt le, 2010-ben hét év elteltével már új single-lel jelentkeztek a Record Store Day-en (Fool's Day), majd újabb két friss dallal idén (Under The Westway, The Puritan), amik azonnal jelezték, hogy helló, van itt még potenciál, kiégésről, megszürkülésről szó nincs.
Augusztusban aztán az olimpia záróünnepélyén előadott dalaik után sokan gondolhatták, hogy most aztán már végleg és tényleg lezárták karrierjüket, csakhogy a zenekar a tegnapi nap folyamán egy kép (lásd feljebb) kíséretében a Facebookon közölte: bizony jövő júliusban már a belga Rock Werchter fesztiválon lesznek headlinerek. "Reméljük, hogy 2013-ban utazunk annyit, hogy minél több kedves rajongónknak játszhassunk, akiket nem láttunk már egy ideje. Még nem tudjuk, hol és merre, de igyekszünk hamar elmondani" - írták.
És itt vissza is kanyarodhatunk a címben foglaltakhoz: lehet, hogy erről a viccünkről hamarosan bebizonyosodik, hogy teljesen komoly? Mindenesetre kíváncsian várjuk a következő bejelentéseket Damon Albarnéktól.
Könnyű kontenttel rázzuk le az újabb eltelt munkahetet, miért is ne: a címben foglalt mesterhármas már önmagában is hírértékű lenne, de ha hozzátesszük, hogy Lady Gaga valami szörnyen rejtélyes okból még a mellbimbóját sem hagyta rejtve a szupersztárfotós elől, akkor különösen kapóssá válik a sztori. Alighanem ennek tudatában is voltak. Sőt, ha megfejeljük azzal, hogy az énekesnőt két hete tisztességes súlytöbblettel vádolták meg a bulvárlapok (az amszterdami koncertjén róla készült, de meglehetősen torzító képek miatt), az plusz pikantériát is kölcsönöz ezeknek a friss és ropogós fotóknak, amik egyébként a Versace-nagyasszony lakásán készültek.
Itt az ízelítő, a tovább gomb után jön a korhatáros kép is.
Az észak-londoni Adele közzétette az új Bond-film címét viselő dalát, a tavalyi albumán is segédkező Paul Epworth-tel közösen írt Skyfallt. A Grammy-díjas énekesnő egy nyilatkozatban azt mondta, először kicsit hezitált, hogy elvállalja-e a felkérést, ugyanis "azonnal rivaldafény elé és nyomás alá kerül az ember, ha egy Bond-dalról van szó. De teljesen beleszerettem a forgatókönyvbe, Paulnak meg remek ötletei voltak, úgyhogy végül nem nagyon kellett gondolkodni azon, hogy megcsináljuk-e."
Ami pedig a dalt illeti, nem nehéz megállapítani róla, hogy prímán belesimul az eddig megszokott kicsit kriminalisztikus, kicsit sejtelmes, "egyedül a világ ellen" típusú főcímdalok sorába, nyugodtan oda lehet tenni akár Shirley Bassey 1971-es Diamonds Are Forever-je vagy Tina Turner 1995-ösGoldenEye-ja mellé, marad a becsületbeli folytonosság, ahogy az illendő.
Abel Tesfaye az az ember, aki nem csak a jól bevált receptként működő titokzatossággal vívta ki a kortárs zeneértők figyelmét (jó ideig senki nem tudta, kit takar a The Weeknd név), de azzal is, hogy pályatársai, Frank Ocean és Drake mellett ő is arról ismert, hogy kettő pont nullára emelte, vagy inkább süllyesztette jó értelemben az R&B műfaját, mindenféle ködös szimbolizmusokat, nem egyértelmű szövegeket csempészve abba, egyúttal szokatlan zenei világot húzva köré. Sőt, hármójuk közül mindig is ő volt a legmisztikusabb, legképlékenyebb kontúrokat maga köré rajzoló figura, amire csak rákontrázott azzal, hogy a sajtó elől szinte teljesen elzárkózott, interjút például egyáltalán nem adott még, pedig 2010-es felbukkanása óta egyre nagyobb a hype körülötte, már ott tartunk, hogy Lady Gaga kéri fel remixre és Katy Perry hajlandó nyomorogni háromszáz ember között egy kis londoni klubban azért, hogy láthassa fellépni.
Ma azonban váratlanul kinyitotta szelencéjét rajongóinak, üzenetet eresztett ki belőle (lásd itt), amiben azt írta: senki ne aggódjon, mert "továbbra is azt fogjátok kapni, amibe beleszerettetek." Tesfaye azért is intézhette ezt a váratlan és személyes hangvételű üzenetet, mert nemrég nyilvánosságra került, hogy három, ingyenesen letölthető korábbi mixtape-je most az Universal Republic Records égisze alatt fog novemberben újra megjelenni, kicsit átdolgozva, újramaszterelve. Magyarul a mainstream felé vezet a kikövezett út, ahogy az várható is volt.
"Szeretném, ha megértenétek, hogy ez nem azt jelenti, amit gondoltok, hogy jelent, és ezt a szerződésemben is kikötöttem" - írta még ugyanebben a kinyilatkoztatásban. A nagy lépést egyik világból a másikba tegnap megjelent videójában, a Rolling Stone-ban állítása szerint szimbolikusan is kifejezi, amint elfordítja fejét az undergroundtól, amit ugyan nem akar, de "ez egy olyan lépés, amit úgy érzek, meg kell tennem, hogy kiteljesedhessek művészként."
Lezajlottak a fashion weekek a divat fővárosaiban, így Párizsban is, de ami ebből számunkra érdekes, az az, hogy hétfőn a Saint Laurent bemutatóján a New York Times szerint az alábbi volt olvasható az egyes székekre helyezett üdvözlőkártyákon: "Music Junior Kimbrough / Edited by Daft Punk." A hipnotikus, gyakran repetitív blues-dalokat és összesen 36 gyereket maga mögött hagyó Kimbrough a Fat Possum kiadó művésze volt, Észak-Mississippiben működtetett csehója pedig olyan érdeklődőket is vonzott, mint Keith Richards vagy Iggy Pop. Az ő dalait vágta újra, majd fűzte egybe a két francia.
Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem-Christo a hírek szerint a kollekció tervezője, Hedi Slimane kérésére tette mindezt, ami nem véletlen, hiszen ő már tervezett színpadi fellépőruhát is a robotfejűeknek (és rajtuk kívül egyébként a Libertines-nek, a Franz Ferdinandnak, Mick Jaggernek és Jack White-nak is).
Így nézett ki a viszonzás a bemutatón, itt éppen Kimbrough I Gotta Try You Girl-je szól.
Itt az újabb bizonyíték: mégsem jön el a világvége 2012-ben! A globális zeneipar legalábbis túlélheti, hiszen noha a hanglemezkiadók összbevétele évek óta egyre erőteljesebben csökken, azért vannak komoly növekedést produkáló részterületei ennek a piacnak is: a Nielsen friss elemzése szerint például ebben az évben minden eddiginél több zenei album és dal fog elkelni digitális formátumban. A nemzetközi piackutató vállalat előrejelzése az augusztus végéig mért értékesítési adatokon alapul, ezek pedig azt mutatják, hogy a fizetés ellenében letöltött albumok száma a tavalyi év hasonló időszakához képest idén 15%-kal emelkedett az Egyesült Államokban, így már az év első kétharmada után megközelítette a 2011-es eladások teljes értékét. A megvásárolt digitális trackek száma ugyanebben a nyolc hónapban elérte az egymilliárdot, ami szintén új rekordot valószínűsít – majdnem biztosra vehető, hogy a hagyományosan erős évvégi időszak forgalmával együtt 2012-ben az amerikaiak a tavalyi 1,3 milliárdnál is több dalt fognak pénzért letölteni.
Magyarázattal is szolgál a kutatócég az emelkedő trendre: a digitális zenebiznisz virágzásának oka szerintük egyértelműen az egyre diverzifikáltabb és fejlettebb technológiai infrastruktúrában keresendő, azaz abban, hogy a zenei tartalmak megismerése és fogyasztása mindinkább áttevődik a mobiltelefonokra, a hordozható eszközökre és a smarttévékre. Ha pedig a zene ezekkel az eszközökkel egyre több ember számára válik mindig és mindenhol elérhetővé, az érezhetően gerjeszti a legális zenei szolgáltatások iránti keresletet is.
És természetesen dalra is fakad: Solange Knowles nagyjából azzal szokta lesöpörni a sztárvilág csúcsain lengedező nővérével való összehasonlítgatást, hogy művészi értelemben egészen más keringési pályán mozog. Egyúttal azt is érezhetjük, hogy a mozgásai alatt kissé távol került a középponttól, amit amúgy nem nehéz érezni, hiszen tényleg minden a család másik lányáról szól (Solange még a Destiny's Child-ba is csak beugróként juthatott be, amikor az egyik vezérhang, Kelly Rowland eltörte a lábát, később pedig a menedzserapuka is csak közönségcsalogatóként lengette be a kisebbik Knowles esetleges csatlakozását).
Solange kedvét azonban láthatóan-hallhatóan nem szegte az árnyék, amiben óhatatlanul mozog, és az elmúlt négy évben a 2013-ra tervezett következő albumán dolgozott, amin egyébként a Chromeo és Pharrell is segít neki. Az első single, a Losing You már videót is kapott, amiben egy életvidám Solange táncikál bolondozva a dél-afrikai Fokváros őslakosai között.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven énekes-gitárosa zenekarával a mai napon jelentette meg kilencedik stúdióalbumát, a 2008-as Jazz-t négy évvel követő Felkeltem a reggeltcímű lemezt – ahogy mi is megírtuk, és rögtön meghallgathatóvá is tettük, a teljes anyag felkerült a zenekar YouTube-csatornájára. Szűcs a HS7-slágerek előadása mellett alkalmanként publikált már zenei tárgyú írásokat különböző magazinokba, most a Recorder felkérésére a Profül-rovatunkba (ahová ismert zenészek, előadók írnak lemezrecenziókat, mint tette azt ICR a Lorn nyári lemezével) a friss, általunk is meghallgathatóvá tettGrizzly Bear-albumot kritizálja.