„Újra visszatér minden” – Itt van Polonkai Tamás új albuma, a Lélekvándorlás

Júliusban lesz 50 éves a kultikus Polly Is Deadből és a Bálnalovasból ismerős Polonkai Tamás, aki eddigi zenei pályáját is átfogja új szólóalbumán, a lélek útját a haláltól az újjászületésig követő Lélekvándorláson. Premier!

Polonkai Tamás a hazai grunge és stoner színtér egyik kulcsfigurája: ő volt a dalszerzője-szövegírója, és a kilencvenes években az énekese is az egri Polly Is Deadnek, illetve a Kyuss hatása alatt álló Napok Romjainak, és a magyar nyelvű, alteres-grunge-os Bálnalovassal is maradandót alkotott, amivel ott folytatta a zenélést, ahol a Pollyval abbahagyta. A kétezres évek elején, egy indiai elvonulás után merült el a hindu kultúrában és a különféle spirituális filozófiákban, ami már a Holdraforgó című Bálnalovas-lemez szövegeire is nagy hatással volt, de a legszembetűnőbb az akusztikus dalait egybegyűjtő, Apokrif című szólólemezén lett.

Polonkai azóta adott ki egy hindu mantralemezt saját feldolgozásaival (Sarasvati Devi's Grace), Pearls of Long Loved Years, azaz P.O.L.L.Y. néven összehozta a Polly Is Dead szellemi folytatását egy kiváló lemezen (a Budapest, Eger és Seattle közös földrajzi koordinátájáról elnevezett The 47th Parallel North), tavaly pedig producerként is bemutatkozott régi barátja, Kugler Tamás első szólólemezén, a tiszta éveit, felépülését elmesélő Isten álmodik bennünkön.

Ezt követi most Polonkai új EP-je, a Lélekvándorlás, ami szintén egyfajta összegzés: „Idén júliusban leszek 50 éves, úgy érzem, a Lélekvándorlás méltó lezárása ennek a fél évszázadnak, és szép keretet ad a három évtizedes zenei munkásságomnak. A lemez a lélek útját éli végig a haláltól az újjászületésig, a purgatóriumon keresztül az élet öröméig. Gyakran előfordul, hogy szimbolikusan egy életen belül is átéljük ezeket a stációkat, ezek elviseléséhez és feldolgozásához szeretne segítséget nyújtani ez az album” – mondta Polonkai, aki édesapja, valamint a HammerWorld-főszerkesztő Lénárd László, és jó barátja, az egri stoner-progos The Mighty Manlifter gitárosa, Macsinka Zsolt emlékének ajánlotta az albumot.

„Őszintén szólva nem gondoltam, hogy a 2018-as P.O.L.L.Y. lemez és a 2020-as mantralemezem után fogok még többet zenélni, lemezt kiadni, annyira kiadtam magamból mindent az elmúlt 30 év alatt, és nagyon megbékéltem a bennem kialakult csenddel. De az elmúlt négy év tragédiái annyira hatással voltak rám, hogy ezek a dalok meg akartak születni. Így újra akusztikus gitárt vettem a kezembe, és ezek a dalok utat törtek maguknak, és az elmúlt egy év alatt nyerték el végső formájukat. Az alkotói folyamat segített nekem a tragédiák feldolgozásában, és bízom benne, hogy a megszületett dalok másoknak is segíteni fognak” – mondta Tamás a Lélekvándorlásról, amelynek felvételei a Standing Waves Stúdióban készültek volt Polly-s zenésztársa, Sohajda Péter hangmérnök közreműködésével. A szimbólumokban gazdag lemezborítót Varga Balázs készítette.

Egyszerű, letisztult, és melankóliájuk ellenére is derűs dalok ezek, maguktól értetődő szépséggel, és okos, kifinomult hangszerelési ötletekkel, amiktől több lesz ez a zene szimpla akusztikus gitározásnál. Az első számot, a Temetést szinte poszt-rockosan emeli meg a háttérben belépő torzított gitár, a lemez legszomorúbb száma így válik a legfelemelőbbé is egyben. Polonkai grunge-múltja és világzenei hatásai szépen érnek össze a Purgatóriumban (ahogy az egész lemezen is), a balladisztikus Újjászületés pedig okosan tágít a szöveghorizonton, az elmúlás-újjászületés ciklusai itt például az alkotásban kerülnek szóba („Volt idő, mikor elhallgatott bennem a dal”). A záró Életöröm Tamás mantralemezét is megidézi, úgy oldozza fel az embert a tragédiák súlya alól.

Kérdeztük Tamást arról is, hogy várható-e lemezbemutató koncert, amire egy sejtelmes ígéret volt a válasz: „Még nincs konkrétum, de nem elképzelhetetlen.”

Polonkai Tamás a YouTube-on. Bandcampen.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.