Posztpunk és szintipop Budapesten – Magyarradar: .kalibrál

Szomorkás-vicces, szintipoppal vegyes posztpunkot játszik az év elején debütált, budapesti .kalibrál, amelynek tagjai a Soviet Monday-t és a Madarast is erősítik. Bemutatkozó EP-jükről elismerően írtunk („a hatások egyértelműek, de az egyéni hang kialakítása is megy a zenekarnak”), most pedig a fiatal, feltörekvő előadókat bemutató Magyarradarunkra is felkerültek új kislemezük, a halandók premierjével.

Mikor indult: 2022 nyarán indultak meg az előkészületek, az első koncertünket 2023 májusában az ELTE BTK által rendezett Bölcsész Napokon adtuk.

Hol indult: Budapest–Balassagyarmat-tengelyen.

Tagok, hangszerek: Nagy Márk gitározik és énekel, Varga Bence vokálozik és analógszintiken billentyűzik, Jancsó László vokálozik, basszusgitározik és basszusszintizik, valamint Jurisits Marcell dobol és a produceri-, stúdiómunkák irányítója. Mind dalszerzők és szövegírók is vagyunk.

Stílus: Posztpunk és synthpop keveredése leginkább, de hat ránk a new wave, a synthwave és az artrock is.

Hatások: New Order, Depeche Mode, Joy Division, Idles, Radiohead, Elefánt, Jugglers, Kispál.

Kiadó: Nincs ilyen :(

Történet: Márk és Marci egy gimibe jártak, és már akkor is különféle random formációkban együtt zenéltek, amik a teljes sikertelenségre, vagy mérsékelt sikerességre voltak ítélve. Aztán mindkettőjüket elszipkázta az egyetem, különösen Marcit, aki egyáltalán nem dobolt azokban az években, és kb. külön-külön eltemették a zenei karrierünket mind a ketten. Aztán 2021-ben teljesen véletlenül összetalálkoztak az Ördögkatlan fesztivál Both Miklós Udvarán, frissen egyetemet végezve, ahol is az iddogálások és a nosztalgiázások után megállapodtak, hogy mégis össze kéne hozni valamiféle zenélést. Marci ismét elmélyült a zenében és a producerkedésben. Kihívás elé állította magát, és heti egy szintipopos dalt írt. Ez a .kalibrál zenei Magna Hungáriája. Ebbe csöppent bele végül Márk, és ketten kitalálták, hogy kell a gitár-dob mellé mindenképpen egy basszusgitár, meg egy billentyűs, hogy ez a hangzásvilág megfelelően tudjon élőben megszólalni.

Laci és Márk egy baráti társaságban voltak, és ittasan rendszeresen megbeszélték, hogy egyszer zenekart kell létrehozniuk. Egy nap pedig Márk szólt Lacinak, hogy szükség van egy basszusgitárosra. Laci boldogan jött és elképesztő energiát hozott be a projektbe.

Billentyűst nem találtunk ennyire organikusan, úgyhogy Márk kiírta Facebookra meg Instagramra, hogy keresnénk valakit, aki a hangzás ízét adja. Bence, Márk szaktársa az ELTE BTK pedig egy random szünetben mondta Márknak, hogy érdekelné a dolog, mert ő zongorázik. Ezek a csodálatos ujjak pedig bármit lejátszottak, azt kell mondanunk. És így elkezdtük tökéletesíteni négyen Marci dalkezdeményeit és saját, közös alkotásokat létrehozni.

Megjelenések: Februárban jelent meg a széthúz az ég c. kislemez. Ezen az anyagon 5 dal szerepel, amiből négyet még Marci egyedül kezdett el, amikor még a zenekar körvonalai nem igazán látszottak. Ezeket végül négyen fejlesztettük mai formájára, és az utolsó, ötödik dalt már teljesen közösen írtuk.

Küldetés: Hogy ne csak nekünk legyen terapeutikus ez a projekt, hanem másoknak is.

Jövőkép: A magyar underground szcéna egyik fontos zenekara szeretnénk lenni. Szeretnénk minél többet koncertezni, és megtalálni a saját hangunkat. Idén még biztos több single-t is ki fogunk adni.

Mellékprojektek: Laci és Márk a DePetris live act-jében zenélnek. Laci idén nyártól a Soviet Monday-t is erősíti. Marci dalszerző-producerként Bagossy Julival közösen hozták létre a Madaras nevű projektet, amiben Márk is gitározik.

Szexepil: Az elképesztő minőségű önreflexiónk. Meg hogy szexik vagyunk objektíven.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Egyre többen jönnek el a koncertjeinkre hálisten.

A most debütáló halandókról: Azt vettük észre a közös zenélés során a zenekarban, hogy amikor megdicsérjük egymást, azzal nagyon nem tudunk mit kezdeni. Bármikor, amikor valamiféle elismerést kapunk, nagyon awkwardnak érezzük a szitut, szinte meg se halljuk, vagy nem vesszük tudomásul. Ezzel szemben minden kritikát és sértést sokkal erősebben meghallunk, jobban hatással van ránk – és ez igaz mind a négyünkre. Ekkor elkezdtünk azon viccelődni, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, és hogy kellene írnunk egy dalt arról, hogy nagyon szeretnénk, ha megdicsérnének, de valójában megkapjuk ezeket a szép szavakat, csak totál süketek vagyunk minden jó szóra.

Később utólagos pszichológiai kutakodások, meg analízisek révén rájöttünk, hogy ezzel sok ember tud azonosulni, és nagy valószínűséggel fiatalkorban összeszedett különféle érzelmi sérülések és bántások eredménye – ami igaz is a mi esetünkben. Emiatt a kezdeti cinikus-ironikus hangvételt felváltotta az ebből fakadó feszültség levezetésének az igénye. Ez a felismerés inspirálta a dal vizualitását is, ami válasz a zene hangulatára. A másik ember (vagy önmagunk) felé tanúsított nyitottság, megértés – egy ölelés – segíthet ezeknek a sebeknek a begyógyításában. Reméljük, hogy ebben a dalban megértésre lelnek majd mások is, akik hasonló problémákat élnek át.

.kalibrál a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Xu Jáde Li.

A Magyarradar és a Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.