Békülékeny hangok. The Jesus and Mary Chain: Glasgow Eyes (lemezkritika)

A The Jesus and Mary Chain nyolcadik stúdióalbumán a shoegaze keresztapjai hallhatóan újra örömüket lelik a közös zenélésben. Ez a kritika először a Recorder magazin 113. számában jelent meg, a 40 éves The Jesus and Mary Chain idén nyáron, a Fekete Zajon adja első magyarországi koncertjét.

A sötéten búgó gitárok és dallamos popmelódiák trendteremtő skót párosítói hét év után kimondottan harmonikus és laza albummal tértek vissza. Az új anyag kellemes kiegyensúlyozottsága és már-már könnyed játékossága némileg váratlan fejlemény, a Reid tesók bő négy évtizedes, erősen kacskaringós karrierjét ugyanis nem éppen e minőségek jellemzik. A Glasgow Eyes nemcsak egységes, de egyértelműen a legjobb lemez, amit ebben az évezredben csináltak. Egy újabb Psychocandy persze nem született, ilyesmit várni nyilván irreális.

Az itt-ott kifejezetten slágeres tucatnyi szám energiái frissek, a kreatív lendület központi eleme pedig egy privát rocktörténeti óra, ami hangzásban és szövegben is egységbe fogja a lemezt. Reidék a saját gyökereikre ugyanúgy reflektálnak (The Eagles and the Beatles), mint a karrierjükre (Second of June), de nem valamiféle visszatekintő nosztalgiáról van szó. A Glasgow Eyes legnagyobb meglepetése nem a dallamossága, hanem a gerjedő gitárzajok retró szintihangzásra cserélése. A dalok minimalista alapokra épülnek, itt-ott kifejezetten önironikus casiós effektekkel megszórva (Discotheque). A gitárok végül persze mindenhol előbújnak és vagy jól összerázódnak a prüntyögéssel (Girl 71), vagy teljesen átveszik az uralmat (jamcod). Úgy tűnik, a Reid bratyók hosszú idő után ismét jótékony összhangba kerültek.

Előadó: The Jesus and Mary Chain

Cím: Glasgow Eyes

Kiadó: Fuzz Club

Megjelenés: 2024. március 22.

Műfaj: zajos pop-rock

Kulcsdal: Chemical Animal

7/10

Huber Zoltán