Minden szempontból nagy szintlépés. Pogány Induló: Vagy mindent vagy semmit (lemezkritika)

Pogány Induló második nagylemezén nemcsak a szövegek, a flow-k, az alapok jobbak, hanem az is sikerül neki, ami keveseknek: érdemben reflektálnia saját sikerére. Ez a kritika először a Recorder magazin 111. számában jelent meg, Pogány Induló eddigi legnagyobb koncertje most szombaton lesz az MVM Dome-ban.

Tudom, hogy az „ígéretes” szót legtöbben úgy értik, hogy „szar”, de én komolyan gondoltam, hogy Pogány Induló első lemeze, bár nem volt jó, egyértelmű karizmáról és tehetségről árulkodott. A második album minden szempontból nagy szintlépés. Változatosak a flow-k, a hangulatok; az elsöprő indulat és a beforduló önelemzés is hiteles. A „költői” és filozofáló részek érezhetően a megélt valóságból nőnek ki.

És Pogány Indulónak az is sikerül, ami csak keveseknek: a saját sikerére érdemben reflektálnia. Van némi megérdemelt flexelés, de inkább egyfajta vezető szerep (nem kételyek nélküli) vállalása a fontos: „én vagyok orvosa itt az elesettnek”, „itt a gyerekekre én vigyázok”. Nem tesz úgy, mintha nagyobb gengszter lenne, mint valójában, de hangot ad annak, amit lát maga körül.

Az alapok is pompásak: a hangmintázós, zörgős régi sulis hiphop eléggé sokszínű (most elviselhető mennyiségű zongizással), néhol újabb megoldások tarkítják (Mámor). De a legizgalmasabbak a cigány- és roma zenei idézetek, amikre aztán a Parno Graszttal közös dal teszi fel a koronát. Ezek miatt lesz még több a lemez, mint egy jó kis régisulis hiphop.

Előadó: Pogány Induló

Cím: Vagy mindent vagy semmit

Kiadó: ASAN

Megjelenés: 2024. február 2.

Műfaj: hiphop

Kulcsdal: Kitartást

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.