Ez a különleges lemez kísérleti (nem)népzene, ami egyszerre elidegenítő és megbabonázó, ráadásul még arról is elgondolkodtat, hogy hogyan lehet ma hitelesen megszólaltatni a népi hagyományt. Ez a kritika először a Recorder magazin 110. számában jelent meg.
A Parasztok Atmoszférában folytatása más eszközökkel; abban a projektben is szerepelt Bertók Márton (Triglav); itt Bárdits Éva (ex-Aires Altos, ex-Holnaplányok) a társa. Az effektezett, eltávolított népzenei (ihletésű) ének mellett számonként más-másféle megközelítéssel kísérleteznek: szól tétovázó ukulele, zajongó gitár, csiripelő moduláris szinti, finom neszezés, modulált rádióhangok, „szintetikus sámándob” satöbbi.
Kell hozzá kalandvágy, de alapvetően szerethető, olykor megható, megbabonázó lemez ez, ami egyben el is gondolkodtat. Mintha azt keresnék, hogy hogyan lehet a népzenei örökséget (és mindazt, amit jelképez, „tiszta forrás” satöbbi) hitelesen megszólaltatni ma. Mert ha úgy adjuk elő, mint akkor, vagy simán „modernizáljuk”, az okozhat örömet, kiválthat érzelmeket, mégis van benne valami öncsalás (amit a kísérőszöveg Mark Fisher nyomán a kapitalista kultúriparra vezet vissza). Persze nem kell ezzel egyetérteni, anélkül is nagyszerű ez a lemez, ami kérdéseket tesz fel, nem tételt illusztrál.
Előadó: Gondozási Központ
Cím: Paraszttá leendés
Kiadó: Ágencia Kollektíva
Megjelenés: 2023. október 21.
Műfaj: kísérleti nemnépzene
Kulcsdal: Gyökérsirató
8,5/10
Rónai András