Ez már nem K-Pop. Jung Kook

Amikor október közepen hisztérikus tömegjelenetek alakultak ki a Liszt Ferenc reptéren a Jung Kook érkezésekor, sokan nem értették, mire ez a nagy felhajtás. A rejtély megoldása röviden annyi, hogy Jung Kook a BTS tagja. Lássuk, mitől olyan nagy szám az első szólóalbumát november elején megjelentető koreai híresség! Ez a cikk előszr a Recorder magazin 110. számában jelent meg.

Azt mára már talán nem kell magyarázni, hogy maga a BTS mitől lett globális szenzáció, de azért végyük át gyorsan ezt is: 2010-ben alakultak, a K-Pop-körökben bevált receptet használva erőtejesebb hibrid dance / hiphop-dalokkal kezdtek, majd amikor azokkal kellő feltűnést keltettek, nyitottak a pop, a balladák és hasonlók felé is. Otthon hamar a legnépszerűbb fiatal csapattá váltak, az pedig, hogy a felfutásukkal egy időben robbant be globálisan is úgy igazán a K-Pop, nemzetközi szinten is a csúcsra repítette őket. Eleinte még csak a műfaj rajongói közt, de idővel a nemzetközi pop mainstreamben is megkerülhetetlenek lettek, a legnagyobb popsztárokat is leköröző eladásokkal és YouTube-nézettséggel.

Ekkorra már teltházas stadionturnékat csináltak világszerte, viszont itt közbeszólt a Koreában az állandó északi fenyegetés miatt még mindig létező hadkötelesség, a BTS pedig kényszerszünetre ment, ami alatt a tagok felváltva szólóznak és vonulnak be a másfél évre katonai szolgálatra. A szólózásban most Jung Kookon volt a sor, aki Magyarországra is emiatt jött, leforgatni az akkor még készülő lemez egyik számának (Standing Next to You) a klipjét . A látogatása pedig amiatt is óriási esemény volt a hazai rajongóknak, mert habár volt már itthon is jópár K-Pop-koncert, de csak a kis és közepes csapatok jártak nálunk, így már önmagában az, hogy ha csak klipforgatásra is, de idejött a BTS egyik tagja, elég volt a repülőtéren kezdődő, majd a hotelnél is folytatódó tömegjelenetekhez.

Azóta a klip mellé maga a debütalbum, a GOLDEN is megjelent, ami ugyan nem fogja megváltani a világot, de alapjában véve egy korrektül összepakolt anyag. Igaz, hogy alig több, mint félórás, mégsincs az az érzésünk, mint mondjuk a 25 perces határt is csak alulról súroló Blackpink-albumoknál, hogy egy fillerekkel felütött megúszós valamit hallunk. Emellett viszont annak is mintapéldája, hogy a K-Pop-színtér nemzetközileg is nagyot futó neveinek egy része pont, hogy azzal lett sikeres, hogy belesimult a globális trendekbe és maga mögött hagyta azokat az elemeket, melyek több-kevésbé a K-Pop sajátjai voltak.

Olyannyira, hogy a lemezmintha körképet akarna adni arról, hogy hol is tart manapság a lehető legrádióbarátabb fajta popzene. Mindezt különösebb izgalmak nélkül, ugyanazokkal a producerekkel a háttérben, akiknek a nevét amúgy Dua Lipa, Lady Gaga, Madonna, Justin Bieber, Miley Cyrus és társaik lemezein is láthatjuk. Előkerülnek az elnyűhetetlen latinos hatások, van azért egy icipici hiphop is, meg jazzes és funk elemek, plusz akadnak bőven balladák is, de még azok közt is lehet válogatni a pop felé hajló, az akusztikusgitározós és az inkább musicaleket idéző közt. A mélypontot, a Lattóval közös, kifejezetten kellemetlen Sevent leszámítva nem rossz ez, de azért inkább csak erős közepes. De ez persze nem zavar senkit, az eladások hasítanak, Jung Kook pedig végleg bebiztosította magát, mint a legnagyobb K-Pop-sztárok egyike, annak ellenére, hogy ez igazából már rég nem K-Pop.

szerző: Frank Olivér