Sejtelmes atmoszférák intim ölelkezése. Laurel Halo: Atlas (lemezkritika)

2023.10.31. 11:59, vferi

laurel-halo-atlas.jpeg

Laurel Halo karrierje hatalmas ívet írt le az elmúlt évtizedben. Ez a kritika először a Recorder magazin 108. számában jelent meg.

Laurel Halót az absztrakt, new age-es világban fedezték fel a 2000-es évek végén (érdekesség: az akkori barátjával, Oneohtrix Point Neverrel együtt), aztán a Hyperdubhoz került, ahol először a korszak legfurcsább klubzenéit, majd földöntúli electropopot írt. Az évtized vége felé érdeklődése a hagyományos ambient és modern klasszikus hangzások felé orientálódott, és ez határozza meg az Atlast is, ami az első rendes, teljes értékű szerzői albuma hat év után.

A zenéket hallgatva olyan érzésünk lehet, hogy ilyen lenne egy The Caretaker-album, amit mai filmek ihlettek: távolban szóló, felismerhetetlenségig elmosódott hangok és effektek kreálta sejtelmes atmoszférák intim ölelkezése a legtöbb pillanat, melyeket a kortárs kísérleti színtér legjobb zenészei (például Bendik Giske - szaxofon; Lucy Railton - cselló; James Underwood - hegedű) tartanak fókuszban.

laurel_halo.jpgElőadó: Laurel Halo

Cím: Atlas

Kiadó: Awe

Megjelenés: 2023. szeptember 22.

Műfaj: ambient, kísérleti, jazz

Kulcsdal: Belleville

 

 

9/10

Velkei Zoltán

https://recorder.blog.hu/2023/10/31/sejtelmes_atmoszferak_intim_olelkezese_laurel_halo_atlas_lemezkritika
Sejtelmes atmoszférák intim ölelkezése. Laurel Halo: Atlas (lemezkritika)
süti beállítások módosítása