Dresch Mihály, a Jazzmester házigazdája, egy különleges koncertsorozattal a legkülönfélébb vendégek társaságában egy patinás budai bálteremben tekinti át egyedülálló életművét.
Dresch Mihály a magyar jazz élő legendája, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas szaxofonos, a magyar kultúra értékeit progresszíven őrző hídember, akinek játékában olyan tökéletes összhangba kerül a jazz a magyar népzenével, hogy szinte lehetetlen megmondani, hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. A szaxofon mellett saját készítésű hangszerén, a fuhunun is játszó Dresch saját stílust hozott létre. Zenéje, gondolkodása, úttörő mentalitása a fiatal zenészgenerációkra is óriási hatással van, elég csak a magyar népzenét szintén sajátosan értelmező MORDÁI-ra gondolni.
A hetven felé közelítő szaxofonos az elmúlt években is kifejezetten aktív volt, 2021-ben a Dresch Quartettel és a Dresch Vonós Quartettel is új lemezt hozott ki (Árnyékban / Ongaku), a Fonó pedig életműdíjjal ismerte el munkásságát. Szeptember 14-én a Quartettel lép fel Budapest első kerületében, az egykori Budai Polgári Kaszinóban működő MáraiKult – Márai Sándor Művelődési Házban, amelyben elmaradhatatlan társa, Lukács Miklós (cimbalom) mellett megfiatalodott, a LAIHO-ból is ismerős ritmusszekció játszik: Csizi László dobol, a poszt-punkos Deep Glaze-ben és a magyar jazz egyik új reménységében, a New Fossils szupergroupban is pengető Gyányi Marcell bőgőzik.
A Jazzmester klub – amelynek nevét Márai Sándor Jazz című verséből kölcsönözték – a magyar jazz nagyjainak ad egy évadnyi koncertlehetőséget. Dresch Mihály több évtizedes munkásságát, különböző meghívott vendégekkel együtt zenélve idézi fel. A művész és zenekara idén három alkalommal (szeptember 14., október 19., november 9.) vár mindenkit – nem csak a jazzrajongókat – a MáraiKultban.
Dresch Mihály és vendégei
Helyszín: Márai Sándor Művelődési Ház (Budapest, I. Krisztina tér 1.)
Időpont: 2023. szeptember 14. 19.00
Belépő: 3000 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény.
Márai Sándor: Jazz
Nincsenek szavak ahhoz, amik az én hálámat tolmácsolják, jazzmester.
Nincsen sok vendég, aki a szinkópát úgy köszönné, mint én.
Köszönöm a szinkópát, jazzmester. Pici robbanások azok
Mint a motor robbanásai. És életem rosszul
Fut, ha ez a motor robban – 2/4 és 5/4 taktusokban.
Jazzmester, ha énekelni kezded, mint egy gyöngytyúk, azokat az álangol
Dalokat, amiket mister Scholtz ír Bécsben, pénzért és megrendelésre:
Én gyermek leszek, gyermek lettem újra.
S lovagolok, mint a botokud néger, fűzfa sípot fújva.
Bizony. És állandóan félek, hogy elbőgöm magam,
Ha én mister Scholtz tollából az angol szöveget hallom,
Amiből egy szót nem értek. Mert a svindlin túl, ó jazzmester,
A nyugtalansága a dalnak echt, bizony: azt még a Föld verte ki a
Tűzhányók ritmusával s a gazellák riadt szíveivel.
És így tovább. Mind költők vagyunk. De Te, jazzmester,
A sárga fogaiddal olyan ritmust kopogtatsz, amire
Polgárszobák szüzei is vad Astarte-táncokba kezdenek, és
A dohányjövedéki ellenőrök, sőt mi újságírók is engedünk fanyar
Szkepszisünkből s elmebeteg mosollyal intjük a taktust, aminek
Szövege nincs, de a tengerek haragos éjszakákon Afrika szirtjeit ma is erre verik:
– Tam-tatam.1925. január 1.