Űr helyett harsányság. Freakin’ Disco: Totem (lemezkritika)

Előző lemezén a techno és a space rock sajátos keverékét játszotta a Freakin' Disco, most még több - és harsányabb - lett a keverékben az elektronikus tánczene. Ez a minikritika először a Recorder magazin 106. számában jelent meg.

A Freakin’ Disco számára a koncertezés nemcsak bevételi forrás, hanem a zenekar lételeme. Ami nem azt jelenti, hogy a legutóbbi, 2018-as stúdiólemez, a Monster ne lett volna önmagában érdekes, sőt; viszont ahogy írtam, „külön kiemelendő a zenekar dramaturgiai érzéke, amin érezhető, hogy a fellépéseken fejlődött.”

A (Covidtól feltehetően nem függetlenül) jó sokára kijött folytatáson még több az élőhangszeres elektronikus tánczene és kevesebb a space rockos hatás. A számok önmagukban sokszor jól működnek, legyen szó a 18 perces, folyamatosan alakuló Somethingről, a ritmusorgia Freakoutról, a lassú, bluesos hatást is beépítő Toadról.

Viszont kevés az utóbbihoz hasonló tempóváltás, finomabb megközelítés, meglepő apróság. A lemez egészéről megmaradó benyomást a harsányság határozza meg, aminek nyilván megvan a helye a tánczenében, de korábban a zenekar tudta, hogy ez akkor üt igazán, ha a megfelelő pillanatban, környezetben jelenik meg. Talán hiányzott az élőben csiszolódás, amiről persze nem ők tehetnek.

Előadó: Freakin’ Disco

Cím: Totem

Kiadó: Launching Gagarin

Megjelenés: 2023. július 7.

Műfaj: elektrorock

Kulcsdal: Something

7/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.