Szerelem volt neked a tenger. Henri Gonzo és a Papírsárkányok: A Cementkert (lemezkritika)

Henri Gonzo a karantén alatt elindított egy másik zenekart is a Fran Palermo mellé. A Papírsárkányok gazdag hangszerésű, álomszerű dalokat játszik, szürreális magyar szövegekkel. Működik-e ez egy teljes nagylemezen keresztül? Ez a kritika először a Recorder magazin 105. számában jelent meg.

Álom-, néha egyenesen meseszerűen elemelt dalok, gazdagon és finoman hangszerelve, erősen neoklasszikus ízekkel, költőien szürreális szövegekkel: a karantén alatt született zenekar kifejezetten eredeti, szerethető színt hozott a magyar (art) popba. Tavaly tavasszal jött ki az első dal, az egészen valószerűtlenül fülbemászó TV hangyák; decemberben pedig egy hatszámos EP, ami megmutatta, hogy szűk félórán át is működik ez. Egységes volt a hangzás, éppen elegendő változatossággal: a Madárijesztő és A tenger arca határozottabb, kicsit rockos vonásaival, az Agárdi agarak filmzenés beütésével gazdagította a képet.

Az album még nyol számot hozzátesz ezekhez, de az EP nagyja egyben maradt az elején. Aztán még egy darabig stílben marad a lemez, de a vége túlságosan szétszalad. Itt van a Moha keleties exoticája, a Caspian vadromantikus keringője; a legfeltűnőbben az inkább Fran Palermo-s a Rájasimogató rockolása lóg ki. Nem mintha ezek rosszak lennének, csak a lemez elvarázsoló egységéből zökkentenek ki.

Előadó: Henri Gonzo és a Papírsárkányok

Cím: A Cementkert

Kiadó: MZK Publishing

Megjelenés: 2023.

Műfaj: art pop

Kulcsdal: TV Hangyák

7,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.