Meghosszabbított nyitvatartással, május 27-ig hallható a Dorotából ismerős zenész és hangművész, Somló Dávid installációja a ferencvárosi Kerekerdő parkban, ahol 25 elrejtett hangszóró játszik a valóságérzékelésünkkel és próbál rávezetni, hogyan hallgassunk figyelmesen.
Somló Dávid a napokban jött ki a Dorota új lemezével, amely után bizonytalan időre szünetre vonul a 2019-es év legjobb lemezét elkészítő zenekar. A szintén tavasszal megjelent, Gryllus Ábrissal közös lemezén pedig a pandémia egymásnak ellentmondani látszó jellegzetességeit, a gyászt és a monotonitást tudta úgy megragadni, mint kevesen – az Every Day-t itt dicsértünk kritikánkban. Ez a lemez eredetileg egy szabadtéri installáció volt a Covid áldozatainak emlékére, és most is Dávid egyik új hanginstallációját ajánljuk: a ferencvárosi Kerekerdő Parkban a héten még hallható A lassú lépteknek fülük van, amiről a hangművészt is kifaggattuk.
Somló Dávid.
Otthoni zörejek, átszűrődő beszélgetések és minimalista zenei elemek szólalnak meg a pompás című hanginstallációban, amely egyszerre hangmeditáció és szónikus kincskeresés. A lassú lépteknek fülük van Somló korábbi munkáihoz hasonlóan arra ösztönöz, hogy próbáljunk meg figyelmesen hallgatni. Ehhez érdemes körbejárni a parkot, az óránként ismétlődő hanganyag ugyanis más helyekről más-más részleteit fedi fel és újabbnál újabb hangtájakat kínál fel, amelyek hol beleolvadnak, hol pedig kizökkentenek a környezetünkből.
A Lassú léptek… formailag Dávid Minden hang egy vékony kék vonal című 2017-es installációjának folytatása és továbbgondolása, amelyben 19 darab hangszórót rejtett el a K28 lakásgaléria tereiben. „Már más munkáimban is foglalkoztam a városi terekben összecsengő hangok zeneiségével, de míg eddig ezeket a hatásokat belső terekben építettem fel, addig ezek az összhangzások most itt tényleg egy köztéren történnek meg 25 elrejtett hangszórón keresztül” – meséli Dávid, aki több nagyobb kategóriát jelölt meg a munka megkezdésekor (természeti hangok, hétköznapi vagy városi hangok, helyspecifikus felvételek, emberi hangok, zenei elemek), és ezekből készített néha tisztán, néha egymással keveredve 2-4 perces kompozíciókat, amelyek egyikből a másikba átfolyva követik egymást több mint 50 percen keresztül (aztán újraindul a kompozíció). „Próbáltam olyan hangokkal és sűrűségekkel dolgozni, amelyek tényleg organikusan részévé tudnak válni a jelenlévő hangtájnak. A konkrét matéria teljesen vegyes: több mint 10 éves telefonos felvételtől, más előadásaimban szereplő hangokon át a frissen komponált zenékig és helyi lakókkal felvett hangokig terjed az alapanyag.”
„A munkáim nagy részére és erre is jellemző az az intenció, hogy magára a hallgatás élményének mélységeire, jobban mondva mélységének lehetőségeire mutasson rá. A hallgatás kiélezése és figyelmünk középpontba helyezése egyáltalán nem egy magától értetődő és könnyen gyakorolható tevékenység. Szerintem eléggé jól szétválasztható egy passzív és egy aktív hallgatás. A passzív befogadó hallgatás számomra nem csak a hangokra való nem odafigyelést jelenti, hanem egy nagyon primér kapcsolatot – ami elég hangos ahhoz, hogy meghalljam, és bejön a fülemen, azt hallom és hallgatom. Az aktív hallgatás ezzel szemben egyfajta pásztázás a fülön keresztül térben és a hangok részleteiben – a figyelmemet a hallásomon keresztül tudatosan irányítva mozgatom, néha a legkisebb, legmarginálisabb hangokat figyelve. Engem ennek az állapotnak az elérése érdekel, amihez persze le kell lassulni, erre utal a cím is.”
Dávid azt is elárulta, miért volt számára izgalmas egy közparkban felállítani egy hanginstallációt. „Én eddig is sokat dolgoztam köztéren, de eddig az átlagos járókelők inkább interakciós matériaként szerepeltek a munkáimban, mint célközönségként. Mivel a Kerekerdő egy nagyon frekventált és a helyiek által intenzíven használt park, kifejezetten fontos volt, hogy minél könnyebben értelmezhető hangi és zenei nyelvet használjak. Nagy kihívás volt, hogy eltaláljam azt a vékony vonalat a kompozícióban, ami nem direkt zavaró, de nem is észrevehetetlenül belesimuló – pont annyira figyelemfelkeltő és játékos, hogy egy pillanat alatt be tudja rántani azt, aki nyitott arra, hogy berántsák, de azért el is lehessen mellette játszózni egy órán keresztül. Ezért is fontos talán a kompozíciók hossza és vegyesen szerkesztett egymásutánisága – ez nagyon hasonlít a városi terekben megjelenő és eltűnő jelenetekre, így bár sokszor szokatlanok a hangok, mégis ívében hallgatva természetes hatást keltenek.”
Az installáció az első héten 3 nap is elmaradt az időjárás miatt, amit bepótolnak, így május 27-ig ingyenesen látogatható A lassú lépteknek fülük van, csütörtökön 17 és 20, pénteken 11 és 14, szombaton pedig 15 és 18 óra között. Facebook-esemény és további infó ide kattintva.
