Ősbemutatót tart az Olaszországban élő magyar képző- és médiaművész, Vály Sándor régi-új alkotótársával, Kalóczkai Attilával: a pécsi Szabadkikötő után április 20-án a Trafóban is bemutatják Az anyagtalan tér felkavart nyugalma c. lemezüket. Előttük az Entrópia Architektúra mellékprojektje, a Purkár értelmezi újra sajátos módon a népzenét.
Vály Sándor és Kalóczkai Attila a 80-as évek végén játszottak együtt az általuk alapított Niskende Tewtärban. A zenekar különleges felállásban játszott a VHK hatásától sem mentes zenét (sípok, ének, sampler és vonós basszusgitár volt az alap, ehhez csatlakozott a szólógitár és az (üst)dobok). Nem sokat koncerteztek, de akkor legalább a korszak kultikus klubjaiban (a Fekete Yukban) vagy rendhagyó helyszíneken (a lipótmezői kápolnában) léptek fel. A Kalóczkai rituális költészetére épülő, tánc- és performanszművészet felé is nyitó zenekar 1990-ban szűnt meg, miután Vály Finnországba költözött. Kalóczkaival csak 30 évvel később, az Utas és holdvilágból is ismerős olaszországi Umbriában találkoztak újra. 2022 végére elkészült és a finn New Polar Soundnál ki is jött új lemezük, Az anyagtalan tér felkavart nyugalma az elmúlt 34 év lenyomataként, amelyben a modern klasszikus zene keveredik pulzáló indusztriális és zajzenével.
A trafós este másik fellépője az Entrópia Architektúra frontembereinek nemrég életre hívott mellékprojektje. A Purkár az anyazenekarnál intimebb, személyesebb hangvételű zenét játszik; a minimális martial elemeket alkalmazó duó dalaiban a dorombbal, furulyával és elektronikával kísért torokéneklés van a középpontban. Mi láttuk az élő debütálásukat Jay Munly zenekara előtt, és csak ajánlani tudjuk: ez is igazi rituális, meditativ zenei élmény.
