Tamikrest: a nomád lázadás hangja az áprilisi Budapest Ritmo fesztiválon

Aktív ellenállók és sokak szerint az egyik legjobb kortárs rockbanda: a Tamikrest április 14-én játszik a Budapest Ritmón. A gitárzene a tuaregek számára a lázadás szimbóluma, összetartja az öt ország területére szétszakított közösséget. Tétje van – ahogy a Ritmo pénteki napján a közönség is hallani fogja. Az együttes dalszerzője és frontembere, Ousmane Ag Mossa válaszolt kérdéseinkre.

Mennyire tekinthető tradicionálisnak a zenétek?

A hagyományos tuareg közösségekben a nők játszottak az imzad nevű egyhúros, tökből készült vonós hangszeren és a tendé nevű kecskebőr-dobon, ez a zenénk alapja. A 80-as években jött a gitárforradalom, így keletkezett a sivatagi blues. Van kontinuitás a hagyománnyal a ritmusok, hangnemek és bizonyos témák, például az elvágyódás terén, de a zenénk üzenete és hangzása forradalmi: a mali állam elleni lázadásra buzdítanak.

Milyen a tamasek nép jelenlegi helyzete és mit érhet el a zene?

Extrém a helyzet, csak a remény maradt. Ezért adtuk a Tamotaït (A változás reménye) címet legutóbbi albumunknak. A népünket öt ország határai közé szorították, ősi kultúránkat semmibe veszik. Művészként csak egy megoldást látok 50-60 év elnyomás után: területi autonómiát és önrendelkezést. A zenénkkel fel akarjuk hívni az emberek figyelmét a tarthatatlan helyzetre, és reméljük, hogy támogatni fognak. Jobban bízom a közvélemény erejében, mint a politikai egyezkedésben.

Sokat turnéztok, mit jelent számodra az otthon? Honnan nyered az inspirációt?

Nomád vagyok, a gitár a hátamon, a bőröndöm útra kész. Sehol sincs és mindenhol van az otthonom. Tokió, Párizs, Algéria, Kidal… úgy élek, mint egy nomád. Sokat gondolkodtam ezen: ha egyszer valaha letelepednék, akkor egy félreeső helyen élnék, távol a fogyasztói társadalomtól. A sivatag is ilyen volt, mielőtt ellepték a dzsihadisták, a haszonlesők, a drónok és a repülők. Minden számunk útközben született. Járjuk a világot a Szaharától a felkelő nap országáig, a rossz és jó élmények mind inspirálnak, ahogy az úton hallgatott zenék is. Van olyan dal, amit egy elhagyott japán szigeten írtam, van olyan, amit Kappadókiában. Sok modern és hagyományos török és japán zenét hallgattam, meg persze rockot és bluest. Az „otthoni” helyzet, a tamasek nép sorsa pedig folyamatos inspirációt jelent.

A Tamotaït albumot sokan ezek miatt az új hatások miatt ünneplik: felbukkan a japán népzene, és a marokkói énekes, Hindi Zahra is közreműködik egy számban. Hogyan építitek be ezeket a tuareg zenébe?

A zene szavak nélküli nyelv, ha két zenész találkozik bárhol a világban, rögtön játszaniuk kell. Ezt nem lehet szavakkal megmagyarázni, nem racionális. Ez a szenvedélyünk, a szívünk beszél ilyenkor. Nem terveztük az együttműködéseket sem Zahrával, sem Okival, a japán vendégzenésszel, véletlennek, vagy inkább sorsszerűnek éreztük őket. Hindi Zahrát meghívtuk egy brüsszeli koncertünkre, úgy, hogy nem próbáltunk előtte együtt. Minden a színpadon történt, és nagyon tetszett nekünk, szeretjük a hangját és nagyon jól improvizál. Japánban először 2017-ben jártunk, rögtön megfogott a kultúrájuk, vissza akartam térni. 2018-ban vissza is mentem mélyebben megismerni a japán hagyományt, több dalt írtam egy elhagyott szigeten. A Tamotaït dalait a Szaharában kezdtem írni és Japánban fejeztem be, az album ezt az utat tükrözi.

Jegyek az Akvárium Klub pénteki Tamikrest-koncertjére itt.

Minden a Budapest Ritmo fesztiválról itt.

A Budapest Ritmo programjai a Facebookon.