Lusta boszorkányszombat. Meg Baird: Furling (lemezkritika)

Meg Baird bűvös hét év után jelentkezik újra szólóalbummal: áradó hangzás, lüktető zongorajáték – ez a Furling. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. azámában jelent meg.

A gyengéden megszólaló, gitárvezette akusztikus aláfestés volt minden félreértés alapja Meg Baird esetében. Tizenhat éven, három szólóalbumon és megannyi kollaboráción át interpretálta közönség és kritika folkként ezt a zenét, holott Meg Baird nem egyszálgitáros, napcsókolta hajú, veszkócsizmás énekes-dalszerző, hanem jó boszorkány.

Negyedik albuma, a Furling meggyőző bizonyíték erre: ki más tudna füstként tekergő, napfényként áradó, sosevolt csillagos éjszakákat megidéző dalokat kikeverni a konyhájában? Csak egy valódi jó boszorkány tud ilyen üveghangon énekelni, mitikus lényeket utánozva dúdolni, hogy kilenc rérős dalban adjon számot emlékezésről, veszteségről, és mindeközben annyi kedvességet leheljen életre, ami még egy fűtetlen nappalit is felmelegítene.

Meg Baird dalainak egyszerűsége csalóka, de hát minden varázslat hasonlóan működik, különösen az efféle, keresetlen, konyhai boszorkányszombatok. 

Előadó: Meg Baird

Cím: Furling

Kiadó: Drag City Inc.

Megjelenés: 2023. január 27.

Műfaj: indie

Kulcsdal: Unnamed Drives

8.5/10

Selmeczi Nóra