Megírták a négyeshatos himnuszát. Damara: Fény és Boogie (lemezkritika)

Karakteres hang, szorongásos pop, és olasz szintizenék: a Damarában ott a lehetőség, hogy felnőjön generációjának meghatározó zenekarai mellé. Ez a minikritika először a Recorder magazin 101. számában jelent meg.

A Damarában énekel korosztályának egyik legkarakteresebb hangja, a rövid ideig a Carson Comának és a Csaknekedkislánynak is vokálozó, olasz-magyar Agata Angilella, első lemezükre (Keresem a helyem) ráadásul rögtön írtak egy pattogós 4-6-os himnuszt (Körút).

A Fény és Boogie-n nincs ilyen húzószám, de lemezként kerekebb. A szövegek úgy életigenlők, hogy a traumákat sem kendőzik el (legjobb a pánikrohamos Viszlát), a magyar könnyűzenei áthallások pedig nem elcsépelten retrósak: inkább a V’Moto-Rock és a Bergendy hangulata köszön vissza, mint a beatzenéé, ami már önmagában bátor vállalás, és jól is áll nekik.

A műfaji sokszínűség még mindig inkább útkeresésnek hat (van itt magyar bossa nova, de olasz szintirock is), és elférne több humor is a zenében, de a Damarában van annyi potenciál, hogy idővel felnőjön generációjának meghatározó zenekarai mellé.

Előadó: Damara

Cím: Fény és Boogie

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2023. január 20.

Műfaj: alterpop, szintirock

Kulcsdal: Viszlát

7/10

Angyal Zsófi

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.