„Egyből megértettem, Anthony Kiedis miért esett vissza az ópiátfüggőségébe a fogműtétje után” – No Whales-lemezpremier

A Pixel Cranes-énekes Andre Freego, azaz Tóth András már többször szerepelt a Recorderen: itt debütált Gritta Petivel közös elektronikus duója, a Known Bug downtempós, indie gitárzenés lemeze (Fuccboi's Anxiety), írtunk szólóprojektje, a No Whales harmadik, instrumentális psych/dreampopos albumáról (Memory Lane 5), és persze bemutatkozott anno az alternatív sad-rockos Pixel Cranesszel is.

A most megjelenő No Whales-anyag egy speciális kiadvány, nem is annyira lemez, mint inkább demógyűjtemény, amelynek kiadása terápiás gesztus – András életének egyik rosszabb periódusát szeretné lezárni vele. „Harmadik nagylemezem, a 2018-as Memory Lane 5 után nem sokkal beleestem egy mélyebb lelki gödörbe, ahonnan egészen mostanáig nem igazán sikerült kikeverednem. Szerettem volna egy „jubiláló” lemezt csinálni még 2020-ban annak örömére, hogy milyen sok ideje zenélek már, de elhatalmasodott bennem az a nyomasztó érzés, hogy bármit is csinálok zeneileg, az szar, és sosem leszek elégedett semmivel – ezért aztán nem is sikerült annyi meg olyan minőségű számokat csinálnom, mint ahogy azt elképzeltem az évek folyamán. 2022 végén viszont megbékéltem magammal, elfogadtam a saját dolgaimat, és annak örömére, hogy ezt sikerült elérnem, úgy döntöttem, legyen akármilyen is a végeredmény, magam mögött szeretném hagyni azt a depresszív korszakot az életemből egy olyan demó/kiadatlan szám csokorral, amit az elmúlt 7-8 (akár 9) éves időszakban raktam össze. Ez a Closure.”

A számokról egyesével röviden:

1) intro the abyss - a Flanger Hoax effektpedálommal csináltam egy drónszerű felvételt még valamikor 2015 táján, amikor még az ambientesebb korszakomat éltem, ez adta az alapot. Van benne még egy gitárloop, amit modulálgattam egy picit, a többi „sávot” meg tavaly adtam hozzá. Megadja az alaphangulatát a lemeznek...

2) bem rakpart 2016 - egy lelkileg eléggé megmozgató trip inspirálta ezt a számot, a zötyögős indulástól kezdve a könnyed felszabadulásig, nagyjából 2016 nyarán.

3) lidocain dream - az egyik legrégebbi szám az albumon, talán 2013 körülről, mely nem sokkal egy fogászati beavatkozás után készült. Az orvos jóval több érzéstelenítőt injekciózott az ínyembe, mint kellett volna, ennek köszönhetően kicsit elaludtam a villamoson és elvándoroltam egy másik szellemi világba. Egyből megértettem, Anthony Kiedis miért esett vissza az ópiátfüggőségébe a saját fogműtétje után. :P

4) sadboivibez_interlude - Mindig is szerettem volna egy olyan számot, amiben van valamilyen tangóharmonika-szólam. Ugyanakkor talán ez a trekk mutatja be a legjobban, mennyire képtelen voltam egy ponton végigvinni egy zenei ötletet elejétől a végéig. Nyilván tervben volt véve, hogy egy komplett szám lesz belőle, helyette maradt egy loop, ami feloszlott 3 kisebb részre...  ¯\_(ツ)_/¯

5) mellojello - Csabi barátom kitalált egy kihívást valamikor tavalyelőtt – mindketten csináljunk kettő-kettő számot egy hét leforgása alatt. Ő végül nem csinált egyet se, nekem meg ez sikerült olyanra, amiben volt valamennyi „történés”. Az egyetlen trekk az egész albumon, amiben az a nagyon irritáló trapes triplet van. xD

6) another sad song - egy segélykiáltás magammal szemben, hogy ne vegyem túl komolyan a dalszövegírást.

7) kungra - nagyjából azidőtájt készült ez a szám, amikor Petivel meg Gergővel (Sungazers) megcsináltuk az Algorithms c. számot még 2019 elején, a Known Bug megalakulásának hajnalán. Khruangbin-szerű áthallások nyomokban fellelhetőek. Ez a szám az úgynevezett „választópont” a lemezen, a rákövetkező interlude-ot meg zárótrekket leszámítva innentől jönnek a tényleges nem spoken word, hanem dalszöveges számok. Aki idáig kibírta, innentől fogva már sokkal könnyebb dolga lesz, ígérem. :P

8) sadderboivibezz_interlude - az eredeti ötlet picivel továbbgondolt variációja, hozzáadott basszusgitár-szólammal.

9) hipsturhpuup - egy Fleet Foxes inspirálta, de szövegvilágában inkább Father John Misty singer-songwriter jellegű szám valamikor 2014-2015 környékéről, melyhez tavaly decembertájt sikerült rittyenteni egy dalszöveget Csabi közreműködésével. A vájtfülűbb emberek egyből ki fogják szúrni, hogy meg voltam fázva, amikor felénekeltem ezt a szöveget.

10) year of the rat - 2020-ban a karantén alatt született ez a szám, ami egészen tavalyig „pihent” a gépemen. Amikor elkezdett újra formálódni a gondolat, hogy ki kellene adnom egy lemezt, ez volt az elsők között, amelyiken újra elkezdtem „dolgozni”. Végül Csabi írt hozzá egy szöveget, ami szerintem eléggé jól kiegészíti ezt az immár kevésbé nyomasztó számot.

11) his house - eléggé mély nyomot hagyott bennem 2017 tájékán az az esemény, amikor különböző személyes okokból el kellett költöznöm a lakásból, ahol laktam korábban huzamosabb ideig. Tipikus sadpop. Ez is egy olyan szám, amit az alapváz elkészítése után hagytam aszalódni a gépem merevlemezén, és csak évekkel később vettem elő. Peti sokat segített a producingban, egy „demó” változat ki is került a Pluto Sound Kerberos névre hallgató válogatáslemezére, de Molnár Dani barátom (Function Store) volt, aki feltette azt a bizonyos pontot az "i"-re. Az összes szám közül ez az egyetlen, ami tényleg úgy szól, mintha stúdiókörülmények között jött volna létre.

12) saddestboivibezzz_interlude - a végső átvezetés, talán ez lehetett volna egy kórusrész, ki tudja?

13) death (is only the beginning) - a glockenspiel hangzású plugin adta az alapmotívumot, megfűszerezve egy kis kórussal. Picit gyászas hangvételűre sikeredett, tökéletes lezárása ennek a lemeznek.

No Whales a Facebookon.

fotó: Horváth Alexandra