A Hajógyár következő interjújában Süveg Márk „Saiid” arról beszél, hogy miként tudja tiszta, áramló és oldott módon megélni kreativitását szövegalkotó folyamataiban. Emellett azt is elmondja, hogy mi által tudja fenntartani ezt a termékeny flow-állapotot.
Hogyan tudod megteremteni és megtartani a flow-t alkotás közben?
Jó kérdés. Épp a minap volt egy olyan alkalom, hogy leültem írni, mert úgy éreztem, hogy megszállt az ihlet, majd 20-30 perces bíbelődés után rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog összejönni. Ezt pár héttel megelőzően ugyanezzel a szándékkal és lendülettel ültem, és akkor sikerült is manifesztálni a dalt. Szépen a helyére esett minden az alkotás közben, és utólag láttam meg, hogy menet közben mit miért csináltam, közben nem agyaltam. A zenét egy nagyon régi, elavult szoftverrel írom, ’98-’99 óta ugyanazt használom, mert ha elkap a flow, a már jól ismert programon belül gördülékenyen tudok haladni. A dalszerzés más, mint a szövegírás: az utóbbinál gyakran előfordul, hogy álmomból felkelve jegyzek le valamit, és ilyenkor reggel, frissen ránézve látom, hogy jó-e a szöveg. A daloknál azonnal érzem, ha valami kész van – viszont amikor így kigördül egy dal, akkor utána nem hajtom magam tovább. Nem próbálom meglovagolni a hullámot, mert az általában nem célravezető, inkább abbahagyom a munkát. Már kiderült számomra, hogy az, hogy egy dal flow-szerűen megérkezik, még nem jelenti azt, hogy több is meg tudna születni.
Mesélj, kérlek, a szövegírói folyamataidról. Említetted, hogy gyakran felébredsz az éjszaka közepén, amikor megszáll az ihlet – ilyenkor akár órákig is ébren vagy?
Nem, ilyenkor rövid szövegeket jegyzek le, maximum négy-nyolc sort, és már alszom is vissza. Olyankor ki se nyitom a szemem, amíg nincs a kezemben a telefonom. Őrzöm azt a delta-állapotot, amiből épp érkezem, nehogy elvesszen valami vagy felkavarja az éberség azt, amit épp le akarok jegyezni. Napközben is szoktam jegyzetelni ilyen szövegtöredékeket – olyankor elkapott beszélgetésrészletek ihletnek meg. A legjobb inspirációt a mindennapi életből kapom. Valahogy így inspirálódtak a Nyugatosok is a kocsmában: leültek, hallották maguk körül repkedni a nagy életigazságokat, és bár nem azt írták le szó szerint, abból merítettek. A profán, ízes-bűzös helyeken igaz és érdekes dolgokat is el lehet kapni.
A tudatállapot-váltás az oka annak, hogy éjjel kreatívabb vagy?
Nem nagyon néztem ennek utána, de igen, valószínűleg mások olyankor az agyi hullámok, más a kapcsolódás. Az ébredés utáni kreativitás rövid, villanásnyi. Olyankor tudok egyhuzamban szöveget írni, amikor tudatosan kimerítem magam, és sokáig ébren maradok. Sőt, az is előfordul, hogy tudatosan felkeltem magam alvás közben.
Ezt hogy csinálod?
Egy időben sokat olvastam és sokat kommunikáltam erről, és ez azt generálta, hogy meg is történt velem. Carlos Castaneda Az álmodás művészete című könyvében külön fejezet szól arról, hogy miként válhatunk tudatossá az álmunkban, ahol bármit megtehetünk. Gyerekkorom óta nagyon foglalkoztatott ez a téma, ezért örültem, hogy vannak erre technikák. Nagyon sok emberrel előfordul, hogy álmában egyszer csak rájön, hogy épp álmodik, de nem tud mit kezdeni a helyzettel. Az agy ezt furcsaságnak éli meg, problémaként érzékeli, és felébreszti az embert – de a technikákat ismerve álmunkban is tudatosak maradhatunk. Emlékszem, öt-hatéves koromban visszatérő álmom volt, hogy zuhanok, eközben nyomást és tehetetlenséget éreztem. Erre nagyon sokszor felébredtem, de egyszer csak az történt, hogy lentről felpattantam, és megmagyarázhatatlan módon láttam Zuglót – ahol akkoriban éltem a családommal – felülről. Ennek a kollektív tudathoz lehet köze. Fent megnyugodtam, hogy nincs semmi baj, aztán újra zuhanás, majd visszapattanás – és ez addig ismétlődött, amíg már nem nyomasztott a zuhanás, mert álmomban tudatosítottam, hogy úgyis visszapattanok és fent kötök ki, nem sérülök. Ez volt az első tudatos álmodás kapcsán történő tapasztalásom. Később, 23 évesen is hasonló, súlyos álmaim voltak: például kirepültem az ágyamból, kiszálltam az ablakon, elrepültem a Vár fölött – akkoriban ott laktam –, és gondoltam, elszállok a Duna fölé… amikor már ott voltam, eszembe jutott, hogy ha ez sikerült, akkor miért ne lehetnék ugyanennyi erővel New Yorkban? Ekkor egy szempillantás alatt már New York felett repültem, és ugyanígy mentem át Japánba is.
Korábban beszéltünk arról, hogy a szövegeid gyakran transzcendens élmények során születnek meg, csatornázod őket. Mi segíti számodra ennek a folyamatnak a megvalósulását?
Egy-két dologgal el lehet érni, hogy megteremjen a kreatív alkotáshoz szükséges agyi állapot – például meditációval és fáradtsággal is. Az ébrenlétet és az alvó állapotot összekötő és elválasztó pont gyakorlatilag az élet értelme, ha duális világ értelmezésében gondolkozunk. A Hisz Sztori refrénje is arról a történésről szól, amikor a Tudat kiterjesztette magát és megjelent a dualitás, azáltal a viszonyítási alap, azzal együtt a létezés, az élet. Engem mindig az érdekelt, hogy megtaláljam a létezés alapját – ezért érdekel nagyon az etimológia, a szavak eredete is. Miért és hogyan alakultak ki? Ez kimeríthetetlen kincstár. Olyan, mintha egyfajta metaadat tartozna minden szóhoz, olyan, mintha íze vagy saját dimenziója lenne. Ezekkel lehet legózni szövegírás közben, és érdemes is – mert bár az emberek nem feltétlenül ismerik a szavak eredetét és rejtett értelmét, a tudatuk érzékeli azt. Sokkal több információ van egy szövegben annál, amit a szavak szintjén felfog az agyunk. Ehhez adódnak hozzá a szóhoz kapcsolódó saját élményeink, tapasztalataink, lelki- és tudatállapotaink. Ez egy gyönyörű szép katyvasz, ami mögött valójában tűpontos matematika rejlik. Ez egy gyönyörű, precíz káosz. A szavakban csak szépség van.
A cikk a Petőfi Kulturális Ügynökség megbízásából jelent meg.
Interjú: Nagy Daniella (Hajógyár).
