Juhász Tamás "a felnőttkor keserveiről, a 30 éves férfilét introspektív gyötrelmeiről" készített lemezt, de nem ám (mint ezek alapján gondolhatnánk) indie folkot találunk rajta, hanem megfoghatatlan, kísérletező elektronikus zenét. Ez a minikritika először a Recorder magazin 98. számában jelent meg.
Juhász Tamás első, a kísérleti technóba egyéni színt hozó, egyszerre sűrű és tágas lemezét szerettem, de meg nem mondtam volna, hogy az elveszett gyerekkorról szól. Mint ahogy a Younger Daysről sem jutott volna eszembe, hogy a témája: „torzuló önképek, alászállás az önmarcangolásban, miközben egy ír kastély falai összefolynak feletted.”
Amit hallunk, az a következő rétegekből áll össze: elnyújtott, nosztalgikus dallamok; szétterülő fura hangok, megcsavart szintiszőnyegek; nyüzsgő, kaotikus, de egyben kedvesen játékos puttyogások, prüntyögések; a lemezidő kábé felében pedig tompán pumpáló techno szól ezek alatt a mélyben.
Ezek a dolgok nemcsak látszólag nem (könnyen) összeegyeztethetőek, hanem pont az a lényeg, hogy egyszerre több irányba mozog a zene, és így mindig kisiklik a kezünk közül. Ebben a megfoghatatlanságban azonban ott érezhető a személyesség is. Mint az ír kastély összefolyó falai: szürreális és a kívülálló számára felfejthetetlen referenciájú kép, de erős, és ez a fontos.
Előadó: Juhász Tamás
Cím: Younger Days
Kiadó: EXILES
Megjelenés: 2022. szeptember 11.
Műfaj: kísérleti elektronika
Kulcsdal: Looking through the Silver Mirror
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.