„Az ukránok itt igazán kiengedhetik az érzelmeiket” – Ivan Dorn-interjú

Az egyik legismertebb ukrán énekes, Ivan Dorn a tavaszi telt házas #playforUkraine koncertje után a BUSH keretében tér vissza Magyarországra, és október 19-én a Magyar Zene Házában nyitja meg a kelet-közép-európai tehetségeket bemutató showcase fesztivált. Hogyan hat a háború a koncertjeire, játssza-e még az orosz nyelvű slágereit, és igaz, hogy felhagyna a zenéléssel, hogy a jövőben a filmezésre koncentráljon? Interjúnk.

A 34 éves énekes-dalszerző Oroszországban született, de a Szovjetunió felbomlása után Ukrajnába költözött családjával, miután fizikus édesapját áthelyezték, hogy a csernobili atomkatasztrófa utóhatásait vizsgálja. Az évekig táncosnak tanuló Ivan Dorn végül a zenélésnél kötött ki, és 2011-ben robbant be a köztudatba Stytsaman című számával, amely többmilliós nézettséget ért el a YouTube-on. Az izgalmas house/pop/nu-disco/funk keveréket játszó Ivan Dorn ezt a sikert azóta több számmal is megismételte, adott ki angol nyelvű lemezt Amerikában, körbeturnézta a világot, Masterskaya nevű lemezkiadójával pedig izgalmas ukrán underground produkcióknak segít eljuttatni szélesebb közönséghez.

Év elejére készült el új, orosz nyelvű albumával, ami az ismert okok miatt a fiókban maradt. Dorn, aki több slágerét oroszul énekelte, és kiterjedt rajongótábora van/volt Oroszországban is, az elsők között szólalt fel a háború kitörése után az orosz agresszió ellen, emiatt hamar tiltólistára is tették az orosz hatóságok a számait. Dorn azóta #playforUkraine néven jótékonysági turnéra indult Európában, illetve Amerikában, amellyel az ukránoknak gyűjtött pénzt humanitárius, egészségügyi és kulturális célokra. Dorn a turné budapesti állomásán, a Turbinában is telt házat csinált májusban, ma este pedig a Magyar Zene Házában ad koncertet, amire limitált számban még kaphatók jegyek. (Facebook-esemény errefelé.)

„VÉGÜL EZ OKOZZA MAJD PUTYIN VESZTÉT. DE MILYEN ÁRON?” – ZENÉSZEK AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚRÓL.

Funktól neosoulig, discotól a hiphopig és a popig számos műfaj keveredik a zenédben. Kik voltak azok az előadók, akik alapvetően hatottak rád zenészként?

Őszintén szólva, nem hiszem, hogy lett volna egy konkrét zenész, aki alapjaiban hatott rám. Nyolc évig tanultam társastáncolni, és közben sokféle zene szólt. Volt tangó és pasodoble, tele spanyol szenvedéllyel [a pasodoble spanyol eredetű katonai induló, illetve tánc, bikaviadal-pantomim néven is ismerik – a szerk.]. Nagyon szexi hangulata van, olyan, mintha felszikrázna a feszültség a pár között a táncparketten. Tehát mindig a két táncos közötti kapcsolatról szólt. Közben pedig rengeteg zenével megismerkedtem. Quickstep, foxtrott, de suhantam cha-cha-chára és rumbaritmusokra is. Valójában ez fejlesztett és határozott meg engem zenészként, és hozta magával a ritmusok és műfajok keveredését.

Mellette klasszikus zenét is tanultam 7 évig, a társastánc után pedig hiphoptáncra váltottam. Mindig, amikor egy új területre tévedtem, magamba szívtam a hozzá kapcsolódó zenei műfajt is, és ezáltal fejlődtem. És még most is fejlődök. Még mindig változik a zenei gondolkodásmódom. És ez jó. Hiphopot és más zenéket is sokat hallgattam: Frank Sinatrát, Craig Davidet, Lighthouse Family-t – igazán botrányos zenéket is. A lényeg az ízlés, az pedig már eleve a véremben volt. A zenei ízlés ott van mindenkiben, csak rá kell találnia.

Hogyan hatott a háború arra, hogy milyen zenét játszol a koncertjeiden?

Miután elhatároztuk, hogy belevágunk a #playforUkraine jótékonysági turnéba Európában, hogy támogassuk az országunkat, azon gondolkodtam, hogyan kellene kinézniük a koncerteknek. Lírai dalokat kéne játszanom? Csak semmi táncolás, ne legyenek grúvos zenék? Aztán rájöttem, hogy az előadásnak bulisnak is kell lennie. Az ukrán emberek zeneterápiaként is látogatják a koncertjeimet, ahol kiengedhetik az érzelmeiket és még jobban átélhetik a közös ukrán szellemiséget. Ezért több verset is bevettem a dalok közé, amelyek Ukrajnáról szólnak. A hangulat és az én előadásom is megváltozott a háborús kontextus miatt. Más célok lebegnek a szemem előtt, miközben színpadon állok, hiszen ilyenkor az ember közvetít egy üzenetet, felmutatja az ukrán identitást, és felhívja a figyelmet azokra a bűnökre és terrorcselekményekre, amelyeket Oroszország követ el Ukrajnában. Ezek új és fontos pillanatok a koncerteken.

Dilemmáztál, hogy játszd-e az orosz nyelvű slágereidet a koncerteken?

Ezek a dalok is hozzátartoznak a történetemhez. Nem leszek az az ember, aki hibáztatja az ukránokat, amiért oroszul beszélnek vagy énekelnek. Azok a dalok még a háború előtt születtek, és a nyelvük ellenére még mindig ukrán dalok. Az számít, hogy milyen értéket képviselsz a zenéddel. Az ukránok és az oroszok értékei teljesen mások, ahogy az nyilvánvalóan látszik is. Ezért adom elő továbbra is ezeket a dalokat. De most ukrán nyelvű dalokon dolgozom.

Az elsők között voltál, akik zenészként is felemelték a hangjukat az orosz invázió ellen. Hogyan próbálod meggyőzni azokat az embereket, akik másképp gondolkodnak a háborúról, mint te?

Már sehogy. A háború legelején kétségbeesetten próbáltam megszólítani az oroszországi közönségemet, hogy ébredjenek fel és vegyék észre, hogy mi az isten történik az országukban, és milyen pokollá változtatják a mi országunkat. Hogy ráébredjenek és befejezzék a háborút, amit Ukrajna ellen indítottak. De ez nem történt meg. Úgyhogy most arra koncentrálok, hogy segítsem az ukrán honfitársaimat, és terjesszem a hírünket a világban.

Öt évvel ezelőtt Los Angelesbe költöztél, és ott is adtad ki az első angol nyelvű albumodat, az OTD-t. Akkoriban azt mondtad, hogy szeretnél betörni az amerikai piacra, és úgy tűnt, oda is költözöl véglegesen. Végül miért jöttél vissza Európába?

Azért költöztem ki több hónapra L.A.-be, mert inspirált az Egyesült Államok. Minden második amerikai filmben ott vannak azok a látványos képek, amikor egy helikopterről láthatod az amerikai városokat. Az amerikai zene pedig tudat alatt hatott rám. Nagyon sok mindent kaptam az amerikai kultúrától, ami közel áll a szívemhez. Úgyhogy nem volt más választásom, mint ott felvenni a lemezt. Persze szerettem volna egy új közönséget is megszólítani, mert akkoriban úgy éreztem, hogy felértem a karrierem csúcsára. Folyamatosan változom és mindig új ötleteket és lehetőségeket keresek. Végül visszajöttem Kijevbe rögtön azután, hogy befejeztem az album felvételeit, mert nem akartam soha végleg elköltözni Ukrajnából. Elképesztő élmények értek Amerikában, és sokat fejlődtem ott előadóként. Mindent magam intéztem kint, a szervezéstől a lemez megjelenéséig. Őrült napok voltak, örülök, hogy átélhettem őket.

„AZ EGÉSZ BOLYGÓRA RÁ TUDNÉK HÚZNI EGY CIRKUSZSÁTRAT” – INTERJÚNK A BUSHON SZINTÉN FELLÉPŐ CO LEE-VEL.

Pár éve állítólag azt mondtad, hogy felhagysz a zenéléssel és a színészetre fogsz koncentrálni a jövőben. Ez igaz?

Igen, az volt a tervem, hogy a színészetre fogok koncentrálni, de nem a zenélés helyett. Csak jobban előtérbe akartam hozni a színész személyiségemet. Most is az a tervem, hogy szeretnék filmezni. Közben pedig új zenéken dolgozom. Emellett szeretnék még jobb férj és apa lenni. Szeretnék időt tölteni a családommal, és most ez a legfontosabb, mert miután Oroszország megindította a háborút Ukrajna ellen, minden ukrán rájött, milyen értékes a rokonokkal és a barátokkal töltött idő. Az erős családi kötelékek téged is erősebbé tesznek.

Október 19-én a BUSH-on játszol, két nappal a 34. születésnapod után. Mivel készülsz a koncertre?

Ma este lépek fel Budapesten. Gyertek el és nézzetek meg, hallgassatok ukrán zenét, fejezzétek ki a támogatásotokat az országunk felé. Ha még soha nem jártál a koncertjeimen, akkor újfajta energiákat és hangulatot fogsz megtapasztalni, ebben biztos vagyok.

„HA INDULÓ ZENEKAR LENNÉK, VELE KEZDENÉM A BESZÉLGETÉST” – MINDEN, AMIT AZ IDE BUSH-RŐL TUDNOD KELL.

Többször is jártál már Budapesten. Milyen viszony fűz a városhoz? Hallgatsz magyar zenéket?

Nagyon szeretem Budapestet, és különösen azokat a magyarokat, akik felszólalnak a kormányuk ellen. Mert ők azok, akik valóban támogatják Ukrajnát. Ezért vagyunk mi is itt, mert még mindig beszélnünk kell ezekről a dolgokról. Még mindig fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mi történik Ukrajnában, hogy megállítsuk Oroszországot. Ha tehetitek, gyertek el a koncertre! A magyar előadók közül a morningdeert és a GLORIA-t ismerem, mert Krisztina az én kiadómmal, a Masterskayával dolgozott.

interjú: Soós Tamás