"Utópisztikus ambient, ritmikus drone, dream noise" - így jellemzi második közös kiadványát MA'AM és AIWA. De nem ez a legérdekesebb a lemezben, hanem a személyes háttértörténetéből adódó kettőssége. Ez a kritika először a Recorder magazin 97. számában jelent meg.
MA’AM és AIWA a 2019-es Goldfishing EP-vel bizonyította, hogy működik közöttük a kémia, a KIME pedig egy még erősebb album. „Utópisztikus ambient, ritmikus drone, dream noise” – így jellemzik a kísérőszövegben; MA’AM a rituális zenéktől az avantgárdig sokfelől merítő éneke pedig most népzenei jegyeket is mutat.
A zene sajátosságát a háttértörténet világítja meg a legjobban. MA’AM eladta a családi házat, amihez egy évre vissza kellett költöznie, és „megszabadulnia a gyerekkori emlékektől, számos sebet feltépve”; ugyanakkor „végre volt ideje leülni, ami mindig egy csoda”. Ebből ered a zene kettőssége is.
A legnyugodtabbnak tűnő ambientes részekben is érezni lehet valami fenyegetőt; a legzaklatottabb pillanatokat viszont egyfajta távolságtartás teszi elviselhetőbbé. Nem úgy, hogy hideg és absztrakt a zene; inkább hátrébb lép, amely gesztushoz komoly érzelmi erő szükséges. A lemez vége pedig mintha azt sugallná, hogy a továbblépés innen a közös zenélés és a hallgatók felé fordulás.
Előadó: MA’IWA
Cím: KIME
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2022. július 30.
Műfaj: dream noise
Kulcsdal: KIME
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.