Hová repültök, háromélű kardok? Takeshi: Na’Conxypan (lemezkritika)

Takeshi az egyik legjobb magyar beatmaker, a klasszikus fajtából. Sajnos jó ideig nem volt igazán aktív, de nemrég szerencsére kiadott egy "recsegős-ropogós, álmatag" lemezt. Ez a kritika először a Recorder magazin 95. számában jelent meg.

Az elmúlt években csak egy újrakiadást és egy válogatást kaptunk Takeshitől. A Na’Conxypan is már „egy ideje készen várt a fiókban” – írja a kísérőszövegben, ahol ez az önjellemzés: „Recsegős-ropogós, álmatag lemez. Akárcsak Na’Conxypan.” Tényleg recseg, ropog, zörög, de inkább álomszerű vagy pszichedelikus, illetve meseszerű, ahogy el- és megemeli, szétteríti, önmaguk köré tekeri a (hol megszokott jazzes, hol meglepő) hangmintáit.

Az ember elkezd csak úgy megszokásból bólogatni rá, aztán egyszer csak ott találja magát, ahol nem gondolta volna – jóval ravaszabb ez a zene, mint amilyennek elsőre tűnik. Egyetlen dolog rontja csak az újrahallgatási potenciált: túl sok a bevágott szövegrészlet, amik egy idő után kifejezetten fárasztóak. 

Előadó: Takeshi

Cím: Na’Conxypan

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2022. május 2

Műfaj: instrumentális hiphop

Kulcsdal: Műlény

7.5/10

Rónai András

Headerfotó: Sztyepp (Tilos Rádió)

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.