Ilyen volt a Nick Mason’s Saucerful Of Secrets a Budapest Parkban

Az utolsó igazi Pink Floyd-turné 1994-ben volt, úgyhogy valódi eseményszámba megy, ha a legendás progresszív rock zenekar valamelyik tagja Magyarországon jár. A leggyakoribb vendég nálunk az utóbbi évtizedekben az anyazenekarától ’83-ban különvált Roger Waters volt, most pedig a zenekar alapítótagja, a dobos Nick Mason lépett fel Saucerful Of Secrets nevű projektjével a Budapest Parkban.

Az Inside Out című memoárt is jegyző Nick Mason 2018-ban alapította meg zenekarát azzal a céllal, hogy a Pink Floyd korai dalait elevenítsék fel, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak az 1972-es Obscured By Clouds lemezig válogatnak koncertjeiken. A rekorddöntögető Dark Side Of The Moon előtti időszak két korszakra bontható: a pszichedelikus popot csúcsra járató Syd Barrett által fémjelzett időszakra; és az ezt követő lemezekre, amelyeken az első lemezre csupán egyetlen, nem túl acélos dalt jegyző Roger Waters és a csak ezután csatlakozó David Gilmour is keresték dalszerzői hangjukat.

Nick Mason nem ment biztosra, amikor ezt a koncepciót kitalálta, valószínűleg a Dark Side Of The Moon vagy a The Wall újrajátszására sokkal többen lennének kíváncsiak (Roger Waters megteszi ezt helyette elégszer), ugyanakkor a dobos több interjúban is elmondta, hogy ő a zenekar korai, jammelős korszakát sokkal jobban élvezte, mint amikor később Waters vagy Gilmour határozott kreatív felügyelete mellett kellett zenélnie, és ez a fajta felszabadultság abszolút látszódik rajta a Saucerful Of Secrets-koncerteken.

Mason nem véletlenül szereti ezt az időszakot: lehet, hogy kereskedelmileg nem a legsikeresebb, de zeneileg mindenképpen a Pink Floyd legizgalmasabb időszaka ez. A Nick Mason’s Saucerful Of Secretsnek eddig egy hanganyaga jelent meg, az első turnéjukat megörökítő Live At The Roundhouse pedig egy kis kapaszkodót tudott adni a magyar közönségnek arra nézve, hogy mit várhatunk a Budapest Parkban.  A zenekar repertoárja nagyjából hasonló maradt azóta is, az egyetlen jelentős változás, hogy a Meddle dalai némileg előtérbe kerültek: a koncertet indító One Of These Days és a Masonék által korábban is játszott Fearless mellett a teljes lemezoldalt elfoglaló Echoes is elhangzott, az egész turnén játszott Interstellar Overdrive viszont ezúttal kimaradt.

A Nick Mason’s Saucerful Of Secrets további tagjai az egykori Spandau Ballet-gitáros Gary Kemp, az 1994-es Division Bell lemezen is basszusozó, de egyébként is tiszteletet parancsoló diszkográfiával rendelkező Guy Pratt, valamint Dom Beken és Lee Harris. A Pink Floyd-koncertek gigantomániáját Mason nem hozta magával, a színpadkép meglehetősen statikus volt az örökké jókedvű és fel-alá mozgó Guy Prattet leszámítva, úgyhogy a figyelem abszolút a dalokra és az előadásra került.

Viszonylag furcsa élmény egy olyan zenekart nézni, amelynek a névadója és esszenciája nem egy frontember vagy egy szólógitáros, hanem egy dobos: Mason ráadásul nem is a villantósak közül való, sokkal inkább stabilitásáról, precizitásáról és kifinomult ízléséről lehet őt ismerni, úgyhogy az első pár dal után sokkal inkább előtérbe került a zenekar egésze, ami viszont becsukott szemmel tényleg remekül hozta a korai Pink Floyd hangzását.

Sem Barrett, sem Waters, sem Gilmour nem az az énekes, akit kifejezetten a hangjuk miatt szoktak szeretni, és bár az ő megidézésük kérdéses pontja lehetett volna a Saucerful Of Secrets sikerének, de az illúzió az énekeken sem bukott el. Egyedül talán a Barrett-korszakos B-oldal Candy And A Currant Bun volt, ahol némileg darabos volt a zenekar teljesítménye, de mindeközben azért mégsem olyan őrjítő probléma ez, ha belegondolunk abba, hogy ez a Pink Floyd-rajongók körében is ritkán emlegetett dal egyáltalán elhangzott Budapesten.

Ha valaki az Another Brick In The Wall és a Money miatt érkezett a Parkba, az óhatatlanul csalódott, de azok, akik jobban szeretik a diszkográfia rejtett finomságait, aligha. Érzésem szerint ők voltak többségben a Parkban, köztük azzal a mögöttem álló ötvenes férfival, aki az Obscured By Cloudsot nyitó drón első másodperce után teljes eksztázisba esett.

szöveg: Sallai László
fotó: Nick Mason's Saucerful of Secrets Fb-oldal