Mit varrjak ma magamra? Dupla Eutanázia: szégyen (lemezkritika)

Főleg punk és szintipunk, de metal és mulatós is hallható a Dupla Eutanázia bemutatkozó lemezén. A zenekar nem veszi magát túl komolyan, de elkerüli a gyagyáskodás csapdáját is. Ez a kritika először a Recorder magazin 93. számában jelent meg.

Rég lelkesedtem ennyire punklemezért. A két énekesnő (Miss Stress Sodoma, Zsidóra Pimpnő) + egy zenei felelős (Fertő Dzsí) + egy „vizuális szenny és mocsok”-felelős (T_error_able), amúgy három lány + egy maszkos (feltehetően) fiú felállású Dupla Eutanázia bemutatkozásán van dühös és bulizós punk, lehengerlő szintipunk, darkos szintipop, röfögős techno, de még egy kis metal, Illés-idézet és mulatós is. A szövegek egy része feltehetően komoly, más része biztosan ironikus, és érintik egyebek közt a multis létet („punk vagyok, nem vállalom”), a testpozitivitást, az ivást és az egzisztenciális válságot is.

Szórakoztató és gyakran kifejezetten slágeres dalok ezek 20 percben (a direkt idegtépő intró nélkül 17), de az a legjobb, hogy pont eltalálják azt, hogyan ne vegyék túl komolyan magukat anélkül, hogy tét nélküli gyagyáskodásba fordulnának. Így például a minimal tetko vicces dal arról, hogy „mit varrjak ma magamra?”, de egyben találó szociográfia is. Ráadásul többször kolomp is hallható a lemezen, ami megpecsételi a 8 pontot.

Előadó: Dupla Eutanázia

Cím: szégyen

Kiadó: Polite Rebel

Megjelenés: 2022. március 23.

Műfaj: punk

Kulcsdal: minimal tetko

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.