Vághy Tamás vaghy néven kezdett sokat ígérő szólókarrierbe, egyre szaporodó anyagai Nils Frahm világát idézik. Ez a kritika a Recorder magazin 91. számában jelent meg először.
A nagyobb nyilvánosság előtt korábban egészen más területen (Anna & The Barbies) tevékenykedő billentyűs-zeneszerző Vághy Tamás szinte lekövethetetlen sebességgel ugrott bele egy olyan szólókarrierbe, amely felhelyezheti őt az instrumentális „modern klasszikus” zene nemzetközi színterére.
Vaghy a főleg Nils Frahm világát megidéző, diszkrét elektronikával megtámogatott zongorajáték útját járja játékos öntörvényűséggel, furfangosan szabadon. Okos zene, ami nemcsak meri, hanem képes is félresöpörni a falat külső és belső, emberlélek és külvilág között. Gondolatok, narratívák külső pergéséhez (micsoda lehetőség lenne vaghy filmzeneként!) ugyanúgy hiteles, mint belső triphez. Természetté váló nagyváros, nagyvárossá váló természet, karnyújtásnyira, sőt, bennünk.
 |
Előadó: vaghy Cím: Minimalism Kiadó: Théque Records Megjelenés: 2022. február 18. Műfaj: modern klasszikus Kulcsdal: Genesis |
7/10
Papp Gábor
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Ajánlott bejegyzések:
-
Napfényes könnyedség. Flanger Kids: B-Side (lemezkritika)
-
Egy elveszett törzs szertartási zenéje. SunMa: Helianthus (lemezkritika)
-
Izzás a hamu alatt. The Cure: Songs of a Lost World (lemezkritika)
-
Micsoda nő a Z generáció számára. Anora (filmkritika)
-
"A vicc elfedi, hogy ez tényleg így van." Cserihanna: Hirtelen mélyül (lemezkritika)
