Mi lenne, ha ide még betennénk egy elvarázsolt mellotront? Vanishing Twin: Ookii Gekkou (lemezkritika)

A Vanishing Twin a Stereolab és a Broadcast örököse, de beépítenek más hatásokat is a diszkótól az afrofunkon át az űrjazzig. Ez a kritika először a Recorder magazin 89. számában jelent meg.

A londoni székhelyű, multikulturális tagságú Vanishing Twin fő referenciapontjai könnyen megadhatók: a Stereolab és a Broadcast világát folytatják (a gitáros-szintis Phil MFU konkrétan tagjai is volt az utóbbinak). Retrofuturizmus, pszichedelikus pop, könyvtárzene, krautrock: ezek mind megvannak, és Cathy Lucas éneklésmódja is az elődöket idézi.

A Vanishing Twin azért beépít más hatásokat is: itt egy kis diszkó, ott egy kis afrofunk, dub, exotica stb. Olykor egészen komoly űrjazzes kalandozásokba is belebonyolódnak, de azért erősebb jellegzetessége a lemeznek a játékosság. Nem mindig (bár gyakran) a nyilvánvaló mókázás (vagy akár cukiság!) értelmében, hanem úgy, hogy „mi lenne, ha ide még betennénk egy ilyen elvarázsolt mellotront?” Fontos jellemző még a pompás ritmusszekció által biztosított, ha nem is mindig előtérbe tolt groove-osság.

Szórakoztató és nagyon is szerethető lemez ez; az egyetlen zavaró momentum, hogy a Stereolab-Broadcast hatás nem egyszer túlságosan is rányomja a bélyegét.

Előadó: Vanishing Twin

Cím: Ookii Gekkou

Kiadó: Fire

Megjelenés: 2021. október 15.

Műfaj: retrofuturista jazzpop

Kulcsdal: Phase One Million

7/10

Rónai András