Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Szeleczki Rozália válaszol, aki legelső filmje végefőcímdalának egy fenséges Mos Def-számot választott.
Szeleczki Rozinak eddig minden kisfilmje telitalálat volt. A tökéletes című Csodapunciban egy fiatal lány birkózik meg a családi átokkal, a Rozgonyinéban Törőcsik Franciska tartja az iramot a vőlegénye legénybúcsúján, a nyolcvanas évek budapesti underground közegében játszódó Mióta velem jár pedig egy törékeny apa-lánya viszonyt mutat be. De ott volt még a YouTube-on szép kört futó Dzsenderológia is, ami olyan hitelesre sikerült, hogy sokan azt hitték róla, hogy valódi utcai riport.
Rozi most készíti elő első nagyjátékfilmjét, a Cicavízió című abszurd romantikus komédiát, amelynek főhőse, egy harminc körüli nő (Törőcsik Franciska) belehabarodik egy beszélő macskába. Rozi ezenkívül számos részét rendezte a Till Attila-féle Propaganda című műsornak, illetve készített egy csomó reklámot és videóklipet is, legutóbb például Beton.Hofi ÁRVAHOUSE-át.
Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?
Változó, de ami legutóbb katartikusan hatott rám, az a Harold és Maude című film nyitójelenete, és a dal, ami alatta szól. Kemény Zsófi ajánlotta, mert kapcsolódik a Cicavízió című filmünkhöz, aminek a forgatókönyvét együtt fejlesztjük. Ez a kezdőjelenet, ami tulajdonképp a főcím is egyben. Először könnyekig meghatott, aztán arcul csapott a gátlástalan, fekete humora. Utána már igazából bármi történhetett filmben, nekem betett ez a betétdal. Nem is annyira a dal, sokkal inkább, ahogy betették.
Itt el van vágva ez a jelenet, pont a slusszpoén előtt. A srác csalódottan feléled. Ez a mániája, hogy a saját öngyilkosságát rendezi meg. Utána meg egy idős nénivel jár, szóval mindenképp érdemes megnézni...
És az utolsó előtti meg ez volt: az Akvárium végén Nastól a Life's a Bitch.
A falábú főhős, aki táncosnő szeretne lenni, mielőtt lelép a rémes családi fészekből, még táncol egyet a Pamela Anderson-szerű MILF édesanyjával, akinek tulajdonképpen ez az első és egyetlen emberi gesztusa a saját lánya felé. A kishúga is beáll, aki meg egyedül fog maradni ezzel a nőszeméllyel, rossz belegondolni. Life's a Bitch, férfiak sehol, a három nő táncol a naplementés tapéta előtt. Annyira szemtelen, hogy még a kutyát is bevágták, mintha egy idilli tamponreklám lenne. Az meg végképp szívszorító, hogy milyen hirtelen ér véget mindez.
Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?
Nagyon fontos nekem a zenehasználat filmben, de inkább fordítva gondolkodom, ha van egy jelenet, ahhoz keresek hozzáillő zenét. Vagy ha dolgozom egy jeleneten, és meghallok valamit, akkor azt összekötöm. De nincs egy listám számokból, amiket majd egyszer használni szeretnék.
Viszont ha már így rákérdeztél, elgondolkodtam rajta.
Ez a szám például nagyon megfogott, és rögtönöztem neked egy jelenetet hozzá.
Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?
Egy tóparti kis faházban, egy borongós, esős nyári napon két srác és egy lány palacsintát sütnek. Ketten állnak a serpenyő mellett, egy pillanatra összeér a válluk. A harmadik srác inkább fogja magát, és kimegy. A ház mögött baltával aprítja a tűzifát. Bent a másik kettő csókolózni kezd. A szúnyogháló tiszta zsír. A palacsinta odaég, füstöl, de azok ketten észre sem veszik. Kint a srácnak megcsúszik a keze a nedves fán, elvéti a mozdulatot. Zuhan a balta megállíthatatlanul, és a fiú levágja a saját kisujját.
kérdések: Varga Ferenc
headerfotó: Miki357