Álmodozás, groove-ok és játékosság. Jazzbois: Jazzbois Goes Blunt II (lemezkritika)

Az utóbbi évek egyik megérdemelt magyar sikertörténete az instrumentális hiphopban nemzetközi elismeréseket halmozó Jazzbois. A befutást meghozó lemez hozza, amit kell, és még többet is. Ez a kritika először a Recorder magazin 88. számában jelent meg.

A jazzes instrumentális hiphop egyrészt nagy időket él, másrészt elsősorban a tanuláshoz és chillezéshez háttérzenét szolgáltató 24 órás YouTube-streamek és Spotify-playlistek az ismert brandek a műfajban, nem az egyes előadók. A három régi motoros, Molnár Bence, Sági Viktor és Czirják Tamás alkotta Jazzboisnak mégis sikerült kitűnnie, mégpedig nemzetközi szinten is, köszönhetően az egyedi hangzásnak és a magas szintű muzikalitásnak.

A recept most is látszólag ugyanaz, mint a 2019-es első részen: a Rhodes hozza az elrebbenő, álmodozó jazzes hangulatfestést, a dob-basszus a hiphopos-funkos groove-okat. De most még több ritmikai játék fér bele ebbe a keretbe, lásd például a Lockdown Drive beinduló-megakadó nyitását; a Raindance finoman besűrűsödő etnikus ütőseit; az Anubis változatos húzását és közben a Rhodes kissé borzongató effektezéseit, majd a záró meglepetést; a To The Beat Y’All játékos pattogását stb. Minden megvan a lemezben, ami eddig szerethetővé tette a zenekart, és még annál is több.

Előadó: Jazzbois

Cím: Jazzbois Goes Blunt II

Kiadó: Blunt Shelter

Megjelenés: 2021. szeptember 17.

Műfaj: instrumentális hiphop

Kulcsdal: Anubis

8/10

Rónai András

Jazzbois a Facebookon. 

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.