Filmrecorder Cannes-ban. Adam Driver sem mindenható

Bezárt mozik és elmaradt filmfesztiválok hosszú hónapjai után szinte hihetetlen, hogy a cannes-i filmfesztivál újra teljes gőzzel beindult. A nyitófilm hozta az elvárt csillogást, sztárparádét és polgárpukkasztást, ám hiába Adam Driver és Marion Cotillard kettőse, az Annette mégis csalódás. 

A második világháború óta először maradt el tavaly a világ legfontosabb filmfesztiválja és idén tavasszal, a két hónapos halasztás bejelentése után sem adtunk volna egy lyukas garast se azért, hogy júliusban újra vörös szőnyeggel és telt házas mozikkal tér vissza Cannes. Kedden mégis egymás sarkát taposta a fesztiválpalota lépcsőin Jodie Foster, Pedro Almodóvar, Jessica Chastain, Bong Joon Ho és a nyitófilmnek választott Annette főszereplőpárosa, Marion Cotillard és Adam Driver.

Leos Carax (Holy Motors, A Pont Neuf szerelmesei) musicalje papíron tökéletes választás volt a moziünnep újraindítására: európai-amerikai koprodukció, látványos, hangos, mozivászonra való, aktuális témákat pedzeget, merész és polgárpukkasztó. Carax visszatérő vendég Cannes-ban, utoljára kilenc éve volt versenyben a Holy Motors-zal, amelynek féktelen kreativitását mindenki imádta. Ráadásul volt benne egy csodás musical jelenet is Kylie Minogue vendégszereplésével, ami alapján abszolút elképzelhetőnek tűnt, hogy egy egész estés zenés filmre is ő a megfelelő rendező.

Az Annette viszont nehéz szülés volt, rengeteg szereplőváltás után (egy ponton Rooney Mara, Michelle Williams, Joaquin Phoenix, sőt, Rihanna neve is felmerült) viszont látszólag a lehető legjobb kompromisszum született: Franciaország legnagyobb sztárja, Marion Cotillard és Hollywood legizgalmasabb fiatal színésze, Adam Driver vállalták el a főszerepeket. A bemutatót egyértelműen a 2020-as cannes-i filmfesztiválra időzítették, majd inkább vártak egy egész évet, hiába vette meg időközben az Amazon. Érdekes egyébként, hogy a streaming szolgáltató látott benne fantáziát, hiszen hiába a sztárok, az Annette nem egy könnyen fogyasztható musical, sőt.

A Sparks által komponált zene helyenként operába csap át és fülbemászónak semmiképp sem nevezhető, bár ezen kezdetben átsegít Carax rendezői játékossága. A tempó viszont fájdalmasan vontatott, nehéz elképzelni, hogy otthon sokan végignézzék egyben. A sztori egyszerű: egy nárcisztikus humorista és egy operaénekesnő viharos házasságából (egy olyan mesevilágban, ahol a stand uposok és az operaénekesnők ünnepelt celebnek számítanak) születik egy csodagyerek, de az önsorsrontó apa az egész család életét pokollá teszi. Az énekelve beszélésen még túltehetjük magunkat, de az kifejezetten irritáló, hogy a dalszövegek konkrétan a fejünkbe kívánják kalapálni, hogy ők NAGYON szeretik egymást, de a férfi gyűlöli magát és ez csak rosszabb lesz, amikor a karrierje lejtmenetbe kerül. Utóbbi egyébként nem túl meglepő, mert a világ legkevésbé vicces humoristájának tűnik, aki csak sokkolni próbálja nézőit.

Carax filmje egyébként akkor a legjobb, amikor sokkol. A kisbaba Annette megjelenése kellemesen kattant meglepetés és ilyenből van még pár a tarsolyában. Nem elég viszont, hogy ellensúlyozza a sok félbehagyott gondolatot és kidolgozatlan karaktert. Mintha Carax akart volna mondani valamit a népszerűség árnyoldalairól, a celebkultúráról, a szüleik által kiszipolyozott csodagyerekekről és a #metoo-ról, de mind csak feldobott labda marad. Cotillard és Driver között nem igazán működik a kémia, figuráik csak szimbólumok, személyiség nélkül, így pedig hiába csodálatos, kompromisszumot nem ismerő színészek, nem tudják közel hozni hozzánk a karaktereket.

Adam Driver esetében különösen fájó csalódás ez, hiszen pont most tart ott a karrierjében, hogy minden új filmje automatikus díjesélyes, minden valamirevaló rendező vele akar dolgozni és egyedül is húzónévvé vált. Tíz év sem telt el azóta, hogy feltűnt a Csajok sorozatban, de már dolgozott Scorsesevel, Spielberggel, Soderbergh-gel, a Coen testvérekkel, Jarmusch-sal és közben még a Star Warsra is jutott ideje. A Csajok óta egyetlen film sem fetisizálta annyira a testét, mint az Annette, de az első stand-upos jelenetnél úgy tűnik, színészileg is kivételes kihívás számára ez a film. Végül azonban kiderül, hogy lehetetlen szeretni, utálni vagy azonosulni vele, mert szerepe szerint nem más, mint a megtestesült toxikus maszkulinitás. Kellemetlen, izzadságszagú, ráadásul sosem hagyja abba az óbégatást.

szerző: Onozó Róbert

Az Annette-et a cannes-i filmfesztiválon láttuk, magyar bemutatóról egyelőre nincs hír, de az Amazon Prime-on biztos lesz.