Betétdal01: "Egy dalhoz valami erős állítás kell" - Tóth Barnabás

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. A Perfect Day a Trainspottingban, a California Dreamin' a Csungking expresszben, a Where Is My Mind? a Harcosok klubjában - csak rájuk gondolni is borzongató. BETÉTDAL című új cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Elsőként az Újratervezést és az Akik maradtakot jegyző, kétszer is Oscar-közelbe jutott Tóth Barnabást faggatjuk.

Tóth Barnabásnak két egymást követő évben is felkerült filmje az Oscar-jelöltek szűkített listájára: 2019-ben az Osvárt Andreáról fantáziáló tolmácsokról szóló Susotázs, egy évvel később pedig az Akik maradtak (kritikánk), ami szerény tévéfilmként indult, de végül a patinás Telluride filmfesztiválig, és amerikai moziforgalmazásig jutott. Az elmúlt húsz évben több mint egy tucat kisfilmet rendezett, köztük a Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével készült Újratervezést, amit már közel kétmillióan néztek meg az interneten. Jelenleg három filmterven dolgozik: a Hoppárézimi című sikerkönyv adaptációján, a Stefan Zweig Sakknovelláján alapuló tévéfilmen, amire már kapott is támogatást, illetve egy mozifilmen, ami Hofi Géza életének egy időszakára koncentrálna.

Tóth Barnabás és Szőke Abigél az Akik maradtak forgatásán | Fotó: Szilágyi Lenke

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Nehéz kérdés, mert nyilván befolyásolja az egész film, a jelenet és a dal hatása is, de most nézzük azt, ahol ez a három dolog a legjobban erősíti egymást! Ennek tükrében Céline Dion On ne change pas dal- és táncbetéte a nyertes Xavier Dolan Mommy-jában, egyszerűen mert olyan fantasztikus szerelmi háromszöget ír le benne a film felénél, hogy meg kellett ott állítanom és csak másnap tudtam befejezni a filmet.

Mindenképpen megemlíteném még ugyanebből a filmből a Colorblind-ot (Counting Crows) is a bevásárlókocsis klippel, a Diamonds-ot Rihannától a Csajkor-ból a lányok hotelszobás táncával, a When in Rome-ot a Napoleon Dynamite végéről (vagy a báljelenetet a Forever Young-gal), a Brian Eno-féle By This River-t a Fiú szobájá-ból, amikor az apa a búvárbalesetben meghalt fia kedvenc lemezboltjában érdeklődik, a Video Killed the Radio Star-os vidámparki jelenetet a Volt egy tánc-ból, az Ember a Holdon végét, Neil Young Philadelphia-ját a 8mm-es családi videókkal, a The Day-t Moby-tól a Transz emlékezetes jelenetében, mikor Rosario Dawson meztelenül sétál be a szobába, valamint szinte az összes Tarantino-, Lukas Moodysson- és David Lynch-filmet úgy, ahogy vannak és igen, a Miu-miújságot a Macskafogóból.

A listából kimaradt, pedig akár az élen is végezhetne a Halálsoronból (The Green Mile) a Cheek to Cheek című Fred Astaire-dal (szintén betétdal az 1934-es Top Hat című filmből, és a filmrészlettel együtt van átemelve kétszer is ebbe a Darabont-filmbe). Nemcsak a szám szép és megható (Heaven, I'm in Heaven... - a refrénnel már biztos ismerős), de telitalálat a korszakhoz, a film témájához és főképp a film főhősének, John Coffey-nak (Michael Clarke Duncan) a gyermeki-ártatlan lelkületéhez és tragikus sorsához is. Az meg, hogy az idős Paul Edgecomb (Dabbs Greer) a tévében ezt a filmet látva "omlik össze", az egyik legerősebb filmkezdések egyike (oké, biztos, nem a legeleje, de olyan hosszú a film hogy az első negyed óra is kezdésnek számít).

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Alapvetően instrumentális zenében gondolkodom íráskor, vágáskor és a zeneszerzőkkel való munka során is. Egy dalhoz valami erős állítás, esetleg táncjelenet kell, vagy klip a filmben. De Coldplayt bárhova szívesen használnék, mert egyszerre szomorú és felemelő szinte a teljes életművük, és én ezt az érzést szeretem legjobban a vásznon is. (Vásznon... milyen vásznon?)

Ha megvalósul a Hofi-filmem, akkor a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról egy jó kis táncdalt szívesen feltennék egy csinos énekesnővel, valamelyik lokál színpadára, miközben a nézőtéren vagy a színpad körül valami esemény zajlik. De a kérdésre válaszolva: egyszer írtam egy magyar dalra klip-forgatókönyvet (Fran Palermo: Morning Waltz)

Milyen jelenetet képzeltél el hozzá?

A Szigeten játszódott volna és egy fiatal anyuka egyéjszakás kalandjáról szólt volna, meg is kerestem vele a zenekart, de sajnos túl régi volt már addigra ez a szám. Amúgy a Fran Palermo zenéje például nagyon alkalmas bármilyen filmes együttműködésre, és volt is már rá példa (FOMO).

interjú: Varga Ferenc
headerfotó: Dévai Zoltán