Miért őrül meg az egész internet egy matrózdalért?

Az talán nem okoz meglepetést az internet bugyraiban járatos olvasóinknak, hogy 2021 első zenei mémje és virális szenzációja a TikTokról indult, a tinik kedvenc videómegosztó közösségi oldala már jó néhány táncmémet és sztárt kitermelt az elmúlt pár évben, Lil Nas X-től a legutóbb Joe Biden beiktató ünnepségén is részt vevő gördeszkás csávóig. Egy fokkal meglepőbb, hogy a legújabb dilit egy 1800-as évekbeli tengerészdal robbantotta ki.

A szocmédiás körökben csak SeaShantyToknak nevezett új mánia a TikTok és a matrózdalok (angolul: sea-shanty) közös keresztmetszetében született meg, és terjedt el a neten idén januárban. A kiindulópont egy Nathan Evans nevű sráchoz köthető, aki a TikTokon rendszeresen posztol éneklős videókat, és 2020 júniusában egy kommentelő kérésére feltett egy matrózdalt. A poszt több mint egymillió kattintást hozott, úgyhogy Evans újabb rumba mártott tengerészdalokat adott elő a megosztón.

Az áttörést január első napjaiban egy decemberi videója, a The Wellerman című, 1800-as évekig visszavezethető, Új-Zélandról származó dal feldolgozását hozta el, mutatjuk is az Evans-féle interpretációt:

@nathanevanss

The Wellerman. #seashanty #sea #shanty #viral #singing #acoustic #pirate #new #original #fyp #foryou #foryoupage #singer #scottishsinger #scottish

♬ original sound - N A T H A N E V A N S S

Ezt aztán tucatnyi újabb videó követte a TikTokon, amelyeken más felhasználók énekeltek rá kórusban, vagy szolgáltattak zenei kíséretet hangszereikkel Evans videójára. Az egyik legnépszerűbb változat a férfikórusos, de női vokállal, hegedűvel, sőt, funky basszusgitárral is kiegészült a The Wellerman:

SeaShantyTok keeps getting better pic.twitter.com/yWLEHzlPlB

— Peter Fries (@Peter_Fries) January 8, 2021

A mémnek sikerült kitörnie nemcsak a TikTok, hanem általánosságban a közösségi médiás keretek közül is, a bristoli The Longest Johns nevű a cappella csapat tavaly júliusban közreadott feldolgozása ugyanis ezen a héten a brit slágerlista 37. helyére kúszott fel.

A matrózdal sikerszériája itt várhatóan nem is fog megállni, mivel a skót Evans - aki civilben postás - már le is szerződött a Polydor kiadóval, és január 22-én kijött a Wellerman hivatalos stúdióverziója az ő előadásában, valamint egy tánczenei remix is. Evans már fel is mondott a postaszolgálatnál, hogy kísérletet tegyen a zenei karrier beindításával. "Kész őrület, sokkal nagyobb kört futott be a dal, mint valaha gondoltam volna" - mondja Evans. A matrózdal bombasikerérének okaira több különböző elmélet is született. A skót énekes szerint az a titka, hogy mindenki csatlakozhat, beszállhat a dalba, még az se kell hozzá, hogy jól tudjon az ember énekelni, könnyen megjegyezhető a szövege, van egy alapritmus, plusz a vokál, és kész.

Egy új-zélandi folklórkutató, John Archer a tengerészdalok aktuális relevanciájára hívta fel a figyelmet: szerinte a karanténban tengődő több millió fiatal hasonló helyzetbe csöppent, mint 200 éve a fiatal bálnavadászok, mivel beláthatatlan ideig elszigetelődtek. A tengerre kifutó matrózok hosszú ideig nem mehettek haza, szűkölködtek, bármikor életüket veszthették, és nem tudták közösségi élményekkel elűzni gondjaikat. A tengerészdalok maguk is klasszikus munkadalok voltak, amik elsősorban azt a célt szolgálták, hogy a halászok, bálnavadászok vagy matrózok egyszerre, ütemesen tudják végezni a napi feladataikat. A Wellerman pont egy vidámabb, lendületes, optimista végkicsengésű dal, akadnak ennél gyászosabb hangvételű példák is, amelyekből valószínűleg nem lett volna trend. A népdalt először 1966-ban rögzítették (egy 80 éves férfi énekelte, akinek a nagybátyja tanította), és a kutatók arra tippelnek, hogy a dalszerző egy kamasz tengerész lehetett, aki  Ausztráliában letelepedve hagyományozta tovább a családjában. Szóval ha úgy vesszük, a dal körbeért, kamaszoktól kamaszokig.