Danny Elfman tavaly 36 év után először adott ki új szólódalt, ebben az évben pedig minden hónap 11. napján be fog mutatni egy-egy friss szerzeményt. A januárit már meg is lehet hallgatni, és az is kiderül, mi a 11-es szám jelentősége.
Danny Elfman nevét a legtöbben ma már alighanem filmzeneszerzői munkásságáról ismerik, a 67 éves amerikai komponista Tim Burton állandó alkotótársaként vált híressé (olyan filmek gótikus, emlékezetes zenéjét szerezte, mint a Michael Keaton-féle Batman-filmek, az Ollókezű Edward vagy A halott menyasszony), továbbá hozzá fűződnek a Karácsonyi lidércnyomás dalai, a 2000-es évek eleji Pókember-filmek zenei motívumai, illetve a Men In Black-széria kísérőzenéje. A négyszeres Oscar-jelölt Elfman azonban aktív zenész volt már a filmzenék előtt is, énekes-dalszerző-alapító-vezetője volt a new wave-es Oingo Boingo zenekarnak, amely 1979-től 1995-ig működött, velük hét lemezt adott ki, 1984-ben pedig So-Lo címmel egy szólóalbumot (bár sokan ezt is a főzenekarnak tulajdonítják).
A 36 éves szólóhiátust tavaly októberben törte meg a Happy című "abszurdista antipop" dal, ami a koronavírus miatt elhalasztódott Coachellára készül, ott ugyanis Elfman lett volna az egyik headliner. Noha a fellépésre még várni kell, Elfman megtáltosodott, és idén minden hónap 11-én kiad egy új dalt. A számmisztikának a zenész nevéhez van köze: németül az "elf" tizenegyet jelent. A január 11-ei Sorry először még instrumentális kórusműként indult, majd az "űrlények szimfonikus kamarapunkja" végül metálos svungú dallá terebélyesedett, Elfman pedig elmondása szerint magát is meglepte, mennyi dühöt tudott becsatornázni a dalba a hangjával. A számhoz Jesse Kanda animált Tim Burtonös hangulatú klipet, ami eredetileg a Coachella-koncert mögött futott volna vizuálként.
