A The Avalanches Since I Left You című lemeze igazi popkulturális Wimmelbild. A zenében akkor sincsenek határok, ha csak a nagyi bakelitjeihez férsz hozzá, és egy akkordot sem tudsz lefogni. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2000-ben.
A The Avalanches első lemeze olyan, mint a Keresd a Waldót-képek vagy a gyerekböngészők oldalpárjai. Rengeteg részlet, harmonikus egységben, mely a befogadó odaadását az első benyomáson túl többszörösen megjutalmazza rejtett utalásokkal. Bonyolult hangzásvilágot a barokktól a progrockig hallottunk már sokat, de a Since I Left You a szólamorgiát azóta is meghaladhatatlan szintre emelte, mindezt javarészt hozzáadott hangszerek nélkül, majdhogynem kizárólag hangmintákból.
A samplerezés forradalmát egyesek DJ Shadow Endtroducing….. című 1996-os lemezének tulajdonítják, mások korábbra mennek, a késő nyolcvanas évek hiphopkultúrájáig, de azok a dalok jobbára egy-egy egyedi loop hangsúlyos alkalmazásából álltak és inkább a soul-funk-jazz komfortgettón belül maradtak. Elvétve születtek merész őrültségek, mint mondjuk a húsz mintánál is többet samplerező Eric B. & Rakim Paid in Fulljának Coldcut-remixe vagy az ABBA-t meg A muzsika hangját hi-nrg himnusszá ordító, jódlis Edelweiss.
Aztán jöttek ők hatan, Melbourne-ből, és egy ígéretes EP után kezdő zenekarként odarakták nekünk ezt a bukolikusan buja, már-már kakofón zenei orgazmust gagyi NSZK-esztrádból, kínos nyolcvanas évekbeli glampopból, zsidó aerobicból meg ZS-kategóriás VHS-dialógokból. Így történt, hogy 2000 egyik őszi estéjén bebalettozott az MTV esti sávjából a szobámba két bányász, flesdenszeltek egyet egy nem létező Fellini-film zenéjére, meg az az amatőr nyugdíjas társulat, a Dexter nevű fiacskájáért aggódó Divine anyukával az élen, akik egy bebélyegezett Mikroszkóp Színpad-jelenetet adnak elő. Azóta is itt hemzsegnek mind a fejemben.
Három és fél ezer lemezt sűrítettek össze egyórányi zenei trippé. Ennyi lemezt 125 nap alatt lehet meghallgatni alvás nélkül! És még ha hatan voltak is rá, ez valami kegyelmi állapot lehetett, isteni szerencse, tánczenei konstelláció a planetáriumban, meg persze rengeteg humor, jókedv és önfeledt rajongás a világtörténelem minden egyes rögzített hangja iránt.
„Sokan gondolják, hogy a samplerezés tök egyszerű. Pedig egészen máshogy kell hallgatni hozzá a zenét. Elszakadni tőle, és elképzelni, mi más lehetne belőle. A legklasszabb pedig az, amikor megtalálsz két passzoló számot, és összerakod hangnemben, ritmusban” – mondja egy régi VHS-felvételen a tejfölösképű Robbie Chater és Darren Seltmann kilencvenvalahányban, és túrják a koszos garázsokban a legizgalmasabb egydolláros szekciót, dobják félre Nev Nicholls, Victor Silvester és a The Enoch Light Singers lemezeit.
Bár a céljuk eredetileg egy The Chemical Brothershez hasonló LSD-partylemez volt, a Since I Left You végül nem csak zakatoló bulivonat vagy érzelgős, szentimentális, önreflexív endorfinbomba és fülig érő száj lett. Igazi interaktív kincskereső és sample-felismerő játékot alkottak, bátorítva mindenkit arra, amit Palotai Zsolt is mindig mond: nincs rossz zene, csak a helyét kell megtalálni. Itt az elfelejtett barázdák újra becsületet kaptak, reményt, hogy egyszer mindenkinek eljöhet az ideje.
És hát ennek a lemeznek köszönhetem, hogy elkötelezett gyűjtője lettem a kalipszó muzsikának, a svájci kabarélemezeknek, vagy hogy vállalom Hall & Oates iránti rajongásom. Hogy hetente túrom örömmel az alsó polcokat, és ábrándozom, mennyire illene ez a szovjet nyelvlecke mondjuk egy Little Richard-sikítás vagy egy Dolly Roll mellé, összekacsintva az Avalancsokkal.
szerző: Jóri Balázs
Nem csak a The Avalanches volt menő 2000-ben, hanem például a Radiohead, a Gilmore Girls, a Tigris és sárkány, Jennifer Lopez és PJ Harvey is. Olvass még több cikket a Recorder magazin idei utolsó számából, amiben két évtizedet ugrottunk vissza az időben!
