A VAN Filmzenekar idén nyáron jelentette meg első, nem filmhez szerzett dalát, a Szőke lettélt, és augusztusra terveztek EZ címmel új kislemezt. Végül ezt el kellett tolniuk - októberben kijött még egy beharangozó -, de most megérkezett végre az öt számos anyag az immár végleg önálló zenekarrá formálódott formációtól. Premier!
A VAN filmzenekar nagyjából egy évvel ezelőtt kezdett dolgozni a Studio Einzban az új kislemezén, mely az EZ címet viseli. Sok változás érte őket akkoriban: a zenekarból Csorba Lóránt és Burucs Szabolcs is kiszállt, utóbbi helyére Vincenzo Pellechia érkezett a dobok mögé. A járvány ellenére igyekeztek, hiszen első olyan dalaikról van szó, melyek nem kötődnek filmhez. Az év folyamán debütált két előfutárt a koncerteken már hallhatták néhányan, de az öt dal a stúdiómunka során forrott egy egésszé, és a zenekar nagyon várta, hogy megmutathassák a közönségnek. Azt, hogy milyen érzés volt ez a várakozás, Reisz Gábor dalszerző rendhagyó módon egy egypercesben fogalmazta meg.
„A lány le-föl járkált a téren. Legalább háromszor megkerülte a nagy órát, kétszer végigpásztázta szemével az olcsó könyvek bódéjának választékát, kínjában vett egy 250 forintos, nápolyinak hazudott szelet pizzát, aminek a felét végül egy téren ücsörgő hajléktalannak adta. A lány várt. Hol izgatottan, hol idegesen, hol csalódottan, hol elkeseredetten. Ezek a hangulathullámok váltakoztak, míg egyszer csak megunta az egészet és úgy döntött, hogy amint 20:21-et mutat a tér közepén lévő nagy óra, elindul.
20 óra 20 perc, vajon hatvanszor kell az óra és perc közötti másodpercnek villannia, mire 21-re vált? Ez jutott eszébe, más nem is igazán, a számok mindig kimossák az agyát, így volt ez az iskolában is. Az, hogy leérettségizett matematikából, számára volt legnagyobb meglepetés.
A lány üveges tekintettel nézte tovább a villogó kettőspontot, amikor egyszer csak valaki megbökte a hátát.
– Tudom, hogy késtem. De minden eltolódott... ne haragudj, csak szar kifogások jutnak eszembe. Hazajött egy olasz haverom, Vincenzo... aztán egy másik meg épp most ment ki Berlinbe... és közben lassan mindenki covidos... mármint nem tudtam haladni, meg kellett várnom a két hetet, de közben nagyon akartam jönni, tényleg... sajnálom, hogy mindent lemondtam... de nem lehetett. Szóval én nem azért mondtam le azokat a találkozókat, mert nem akartalak látni...
A lány felpillantott az órára és épp látta, ahogy 20:21-re vált.”
A zenekar reméli, hogy egy tavaszi lemezbemutatón és a nyári fesztiválokon a közönségnek élőben is megmutathatja az új dalokat.
most pedig halljuk az első nemfilmzenét a filmzenekartól, ez itt az EZ:
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.